Ide még Hámori Gabriella keblei is kevesek voltak: 15 éves minden idők legrosszabb magyar vígjátéka

Miért kell nekünk mindig Amerikát majmolni? Ha pedig minden áron meg akarjuk csinálni kicsiben azt, amire a közönség a tengeren túlon a nyálát csorgatja, legalább nem lehetne úgy, hogy a végeredmény megtekintése közben ne akarjuk kiszúrni a szemünket vagy forró ólmot önteni a fülünkbe? Ehhez hasonló belső indíttatásokat idéz elő belőlünk a legrosszabb magyar filmeket felkutató cikkszériánk következő áldozata, a Szinglik éjszakája, aminél hazugabb címet nem is lehetett volna adni egy filmnek. Sas Tamás alkotása ugyanis még csak nem is a szingli létről szól, ráadásul végig nappal játszódik. De nem csupán a film címe rejtély számunkra, hanem az is, hogy mégis hogyan kerül ebbe a keszekusza kliséhalmazba például Hámori Gabriella.

Egy gyűrű mind felett, egy gyűrű kegyetlen

Gyerekként bizonyára mindannyian fogadtunk meg dolgokat, amiket aztán már jó eséllyel másnap meg is szegtünk. Filmünk főhősnőit viszont nem ilyen fából faragták, akik évtizedek óta tartják magukat ahhoz, hogy soha nem mennek férjhez. Azonban lesz közöttük egy áruló, aki megtöri ezt a fogadalmat, mert bizony elcsavarta a fejét a nagy Ő, aki itt még nem Stohl András volt. Az esküvő viszont elátkozottabbnak tűnik, mint a jövő tavasszal érkező Michael Jackson-film, mivel alvilági balfékek hada lép a színre, és egyikük ellopja a ceremónia elengedhetetlen kellékét: a gyűrűt.

Hámori Gabriella és társai teljes mellbedobással hasaltak el

Ez mind az első, még ígéretesnek tűnő 15 percben le is zajlik, a Szinglik éjszakája pedig ezen a ponton csap át abba az állapotába, amivel kiérdemelte helyét sorozatunkban. A sztori innentől ugyanis atomjaira hullik, a helyét átveszi a Sas Tamás-filmek sajátossága, a minden sarkon elhelyezett reklámfelület, amiből sikerült fnanszírozni ezt a „remekművet”.

Ám, amennyiben mindenképp össze akarnánk foglalni a következő majd’ másfél órát, akkor valahogy úgy szólna, hogy Hámori Gabriella, Gallusz Nikolett, Sárközi-Nagy Ilona és Szávai Viktória kvartettje rikító színű estélyikben szaladgálnak Eger macskaköves utcáin, hogy elkapják a gyűrűtolvajt, miközben olyan ruhákban vannak, amelyekért minden férfi hálát ad a film nézése közben.

A nézők számára teljesen azonosulásképtelen, jellemtelen és sztereotipra megírt női karakterek mellett persze élvezhetjük Hevér Gáborék még ennél is sablonosabbra lesarkított, bunkó rosszfiúinak ökörködését, illetve Karácsonyi Zoltán burleszkes szerencsétlenkedéseit, amiket látva még Buster Keaton is megnyalná mind a tíz ujját.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a film teljesen elvész a zsáneri zűrzavarban. Szeretne romantikus és vígjáték is lenni, de azért belekóstol a béna autós üldözésekkel az akciózásba is, hogy a szereplők aztán egy ponton random dalra fakadjanak, és akkor még nem is ejtettünk szót a nyitó és zárójelenetről, amelyek indokolatlanul egy történelmi mozi hatását keltik.

Úgy tűnik, a Szinglik éjszakájában valahogy semmi sem állt össze, ebből a szempontból viszont dicséret illeti, hogy az összes létező fronton képes volt elvérezni.

Végszó

A Szinglik éjszakája egyébként Sas Tamás 10. egészestés nagyjátékfilmje volt, és bár a direktornak nem voltak Quentin Tarantinóhoz hasonló ambíciói, miszerint a 10. mű után ideje átadni a stafétát a fiataloknak, végül mégis ez lett a sorsa. Igaz, elköszönés gyanánt még megajándékozta az utókort a már korábban kivesézett S.O.S. Love-val, ám a Szinglik éjszakája még az első 3D-s magyar filmnél is hitványabb lett, mely még kevésbé volt köszönőviszonyban a romkom zsánerével, hiszen sok más dolog mellett két fő összetevő hiányzott belőle: a romantika és a komédia.