“A Krasznahorkai mindig bonyolít, én mindig egyszerűsítek” – a Nobel-díjas Krasznahorkai László a filmes szakmában is jelentős

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia október 9-én Krasznahorkai László Kossuth-díjas magyar írónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat. Krasznahorkai László terjedelmes életműve azonban nemcsak irodalmi, hanem a magyar filmtörténet szempontjából is jelentős. 

Krasznahorkai László és Tarr Béla barátsága

Tarr Béla magyar filmrendező első filmje, a Családi tűzfészek elkészítése után iratkozott be a Filmművészeti Főiskolára a ‘70-es évek végén. Közel 15 évvel később, 1985-ben találkozott Krasznahorkai Lászlóval, akivel a későbbiekben szoros szakmai kapcsolat és barátság szövődött köztük. Első közös filmjük az 1987-es Kárhozat volt, melynek forgatókönyvét közösen írták. Eredetileg az író első regénye, a Sátántangó adaptációját szerették volna közösen elkészíteni, ám ez a projekt akkor meghiúsult. Az együttműködésből azonban megszületett a Kárhozat forgatókönyve. 

Kárhozat (1987) 

A Kárhozat egy meg nem nevezett bányászvárosban játszódik, ahol a szereplők az élettől megcsömörlötten tengetik mindennapjaikat. A főszereplő, Karrer, akit Székely B. Miklós alakít, szintén ebben a kilátástalanságban éli az életét. Egyetlen dolog mozgatja meg, mégpedig a Titanik Bár énekesnője (Kerekes Vali), ám a nőt is elveszíti, amikor az szakít vele. Karrer közben kap egy vissza nem térő lehetőséget, egy csempészmelót, amire végül beszervezi az énekesnő férjét, abban a reményben, hogy amíg a férj távol van, ismét megkörnyékezhesse az énekesnőt. A Kárhozat után a két művész életútja szinte elválaszthatatlanul összefonódott. Egy interjúban Tarr Béla így nyilatkozott a közös munkáról.  

Sátántangó (1994) 

A Sátántangó egészen biztosan mindenki emlékeiben él valamilyen módon, ha másért nem, hát azért, mert szinte rekordhosszúságú film, ez pedig nem csak időbeli hosszára igaz. A felvétel során közel százezer méternyi celluloid nyersanyagot használtak el a 120 napos hortobágyi forgatás alatt. Tarr Béla és Krasznahorkai László szakmai kapcsolata is ennek a műnek köszönhető, amit a Nobel-díjas író 1985-ben adott ki. Ez a könyv volt a szerző első alkotása, ami számos kritikai elismerésben részesült és több nyelvre is lefordították. Tarr Béla az adaptálás lehetőségével kereste fel az írót, ám az első kísérletek kútba estek. Maga a könyv csak valamivel hosszabb, mint 300 oldal, a 421 perces filmváltozat azonban sok esetben szinte teljes szövegrészeket vesz át az alapanyagból, változtatás nélkül. A Sátántangó követi a regény felépítését, a fejezetek tangó jellegű szerkesztettsége visszaköszön a film tagolásában. Végül három év kellett, hogy elkészüljön ez a legendás alkotás, mely a mai napig a magyar, és a szakma elismerésének köszönhetően az egyetemes filmtörténet egyik legfontosabb alkotásává vált.