Tragédiából siker, majd tragédia... megnéztük a John Candy életét feldolgozó dokumentumfilmet

Ahogy a szólás tartja, jobb későn, mint soha — nem is lehetne igazabb, mint a John Candy, komikus színész életét és tragikus utolsó éveit feldolgozó dokumentumfilm esetében. 1994-es halála óta már két generáció is felnőtt, míg egy épp most kerül gimnáziumba. Ugyanakkor még ők is láthatták a Reszkessetek betörőket, a Belevaló papapótlót, Családi vakációt vagy a Star Wars filmek legjobb paródiáját, az Űrgolyhókat, melyekben csodálatos lelke és üdítő humora felemel bármely darabot, melyben játszik. De mit nyújthat nekünk ennyi év után Ryan Reynolds és Colin Hanks nemes szándékú megemlékezése, a John Candy: I Like Me?

John Candy halála máig érthetetlen

A film keretnek használja fel a színész temetéséről készült archiv felvételeket, ezzel nyit és zár a film egyaránt. Az érzelmes nyitányt követően végigkövetjük John Candy életét a gyerekkorában szerzett erős traumától kezdve — ugyanis nagyon fiatalon elvesztette az édesapját — a félrement focis ambíciókon és kezdeti komikus szárnypróbálgatásokon át, a családalapítás és filmes sikerhalmozásig. Csodás döntés volt, hogy a filmben nincs narráció, minden történetet a színész életének közeli személyei mesélnek el, olykor megszólaltatva Candyt az interjúiban és a filmjeiben.

Résztvevőkből pedig nem volt hiány. Gyerekkori barátok, kollégák — akik szintén barátjukként szerették Candyt —  és a gyászoló család. A film megszólaltatta a nyolcvanas évek amerikai vígjátékainak ma élő krémjét: Bill Murray, Tom Hanks, Steve Martin, Dan Aykroyd, Conan O’Brien, sőt a 99 éves Mel Brooks is. 

A megszólalók könnyeikkel küszködve, de mégse hatásvadász módon meséltek élményeikről és a humoristát illető elismerésükről. A dokumentumfilmesek manapság hajlamosak túlkeverni a zenét, hogy az erőltessen egy hangulatot a nézőkre, mely valamennyire itt is jelen van, de mégse túl agresszív. 

Ezzel egyébként mi is így maradunk, miután megnézzük a filmet. A kedves visszaemlékezés és néhány kulissza mögötti finomságon kívül nem kerülünk közelebb a színész mögöttes körülményeinek megértéséhez. Olyan szinten összpontosít a jó dolgokra, hogy mire a halálához érünk, mi sem értjük pontosan, hogy mégis hogyan történt. Egy sikerrel teli történet után hogyan kergetheti magát olyan elhízásba, mely halálos szívinfarktussal végződik. Valahogy senki nem foglal egyértelmű állást ebben a kérdésben, azon kívül hogy Candy nem szeretett a lelki problémáiról beszélni.