A skandináv filmek minősége töretlen: megnéztük Az utolsó vikinget — Kritika

Anders Thomas Jensen nem az a fajta, aki ontaná magából a filmeket, de valahányszor megjelenik, érdemes beszélnünk róla. A Zöld hentesek, az Ádám almái, Az igazság bajnokai mind kiváló és közkedvelt filmek, melyek a szintén dán származású Thomas Vinterberggel párhuzamosan csillogtatták a világnak Mads Mikkelsen világklasszis játékát. A mintázatot követve a dán rendező legutóbbi filmje, Az utolsó viking is egy remek alkotás lett, főleg azok számára, akik kedvelik a pszichológia központú filmeket némi kedves társadalmi üzenettel.

Az utolsó viking — elmondhatnánk, hogy miért ez a címe, de lelőné a poént

A film egy testvérpár, a rossz életű Anker (Nikolai Lie Kaas) és a disszociatív személyiségzavarban szenvedő Manfred (Mads Mikkelsen) köré épül. Ankert rablás miatt elítélik 15 évre, de a börtön előtt megkéri mentálisan sérült testvérét, hogy rejtse el a pénzt a gyerekkori otthonukban. A várakozás alatt Manfred állapota súlyosbodik, a valóságot szinte teljesen elutasítva John Lennonnak képzeli magát, aki megszállottan kutyákat lop a környezetéből. Az a tervük, hogy további mentálisan sérült embereket keresnek, akik a Beatles többi tagjának képzelik magukat, hogy Manfred ezáltal helyrejöjjön és elmondja, hova rejtette a szajrét sok évvel ezelőtt — így a pénzkeresés végül egy nagyon furcsa pszichológiai kísérletbe megy át.

Bár ez az alaptörténet, a sztori lényegi részéből igazából semmire nem következtethetünk belőle és a spoiler elkerülése végett nem is érdemes tovább boncolni. Több szál több végkifejletét követhetjük nyomon, melyeknek mégis sikerül konzisztensnek és érthetőnek maradniuk egy egységbe fonódva.

Az idők során végre azt is elértük, hogy Mads Mikkelsen végre nem kvázi egyedül viszi el a showt. Mikkelsen a Casino Royale és az egyébként méltalanul elfeledett Hannibal sorozat óta kitűnik a filmvilágból különc és mégis karizmatikus jelenlétével, melyet Az utolsó vikingben jobban szintre hoztak a többi karakterrel. Nem tarolja le a filmvásznat, hanem jól működik együtt a többiekkel és a jelenléte se lesz túl sok a film végére. Ez már a Még egy kört mindenkineknél is nyomon követhető volt, de itt teljesült ki igazán. Az utolsó viking szereposztása egyébként zseniális, a filmben szereplő Sofie Gråbøl, Lars Brygmann, Nicolas Bro, Søren Malling és Kjeld Norgaard játékát mind jó volt nézni, a szerepük potenciáljának megfelelő alakítást nyújtottak és jól működtek együtt a képernyőn.

Nem csak a karakterek, hanem a film maga se tudta, hogy micsoda valójában

Az örökké aktuális üzenet és a klasszis játékok ellenére viszont Az utolsó viking a karaktereihez hasonlóan is némi önismereti zavarban szenved. A film sötét vígjátéknak van behirdetve, de igazából nagyon kevés ténylegesen humoros dolog történik a filmvásznon. Sokkal jellemzőbbek a sötét témák, melyeken látszik, hogy elvileg nevetnünk kéne rajta, de ahhoz hogy vicces legyen, túl reális. Jól érezhetően a vetítésen résztvevő embereket is megosztotta a filmnek ez az aspektusa, mindig máshonnan lehetett hallani egy-egy kisebb nevetést, de soha nem nevetett mindenki egyszerre. A film tanulhatna a Martin McDonagh-féle Erőszakikból, mely megfelelően hullámzott a humoros, sötét és a sötéten humoros témák között.