Közel sem ijesztő, de megdöbbentően pocsék a mozikba robbanó új horror: ilyen lett A Hívatlanok — Második fejezet

Az új Hívatlanok egy korábbi, 2008-as Bryan Bertino filmnek az újragondolása, melyet a rendező, Renny Harlin egyből háromrészes horrornak szánt. 2022-ben indulva ezt mind le is forgatták, hogy aztán 2024 és 2027 között az összeset megjelentessék egy filmsorozatban. Ez még érthető is lenne, de a borzalmasan klisés első rész után nagyon nehéz elképzelni, hogy jelentősebb tömeg várna a maszkos gyilkosok és a mindenhol meghurcolt főszereplő közös kálváriájára. Ha mégis akadna egy rajongói köre a sztorinak, számukra jó hír lehet, hogy a Hívatlanok — Második fejezet 2025. szeptember 25-én érkezik a hazai mozikba... de sokkal jobb filmeket is találhatunk az őszi borzongós, bekuckózós időszakban.

A Hívatlanok SEMMI újat nem hoz a slasher horror műfajba

A történet ott folytatódik, ahol az első fejezet befejeződött: a főszereplő Maya (Madelaine Petsch) túléli a támadást és a kórházban szembesítik az orvosok azzal, hogy a jegyese (Froy Gutierrez) túl sok vért vesztett és meghalt. A testvére telefonon írja neki, hogy a segítség már úton van hozzá, de aztán beüt a horror. Lekapcsolódnak a fények, a kórházban igazán rejtélyes módon minden ember eltűnik és a rejtélyes maszkos rémek, a hívatlanok ismét megjelennek és végigkergetik a filmen a főszereplőt.

A film csekély erényein végigszaladva meg kell említeni, hogy szépen van fényképezve. Képileg megfelelően nyomasztó és a színekkel jól mesél, ott lesz sötét és vörös ahol kell és úgy általában festői snitteket láthatunk, főleg az erdő jelenetekben. A gyilkosok öltözékei bár mellőzik az eredetiséget, de mégis valahol menők, hangulatos slasher kinézetük van, olyasmi amit fel lehet ölteni Halloweenkor. Az első részhez képest pedig kapunk némi mélyebb sztorit és a gyilkosok motivációját is, már ha valakinek sikerült felkelteni az érdeklődését.

...ami probléma, az úgy minden más

A film egyáltalán nem eredeti, pontosan azt kapjuk, amire számítunk és könnyen bele lehet unni. Mindig tudjuk mikor tűnnek fel a gyilkosok, Maya önhibából úgyis zajt fog csapni amikor nem kéne és szinte megvárja a sarokban, hogy üldözzék, ahelyett hogy elkezdene rohanni. 

A Hívatlanok úgy próbál sokkolni, hogy az egyszer sem lep meg senkit sem, bár néha megrezzenhetünk... de ez sem a film érdeme, egyszerűen a testi reflexeink így működnek, hogy ha valami hangos, akkor összehúzódunk. Ez nem egyenlő egy izgalmas történet okozta meglepetéssel és ezt meglepően sokan összetévesztik. Olyannyira félrementek a sokkhatásokkal, hogy volt egy bizonyos jelenet, ahol a moziteremben felnevettek az emberek, miközben a sztori láthatóan komolyan vette magát.

De nem ez volt az egyetlen pont, ahol nehéz volt eldönteni, hogy nevessen vagy sírjon az ember. Egy ponton Maya az erdőben menekül a gyilkosok elől, de balszerencséjére más találta meg őt végül:

Borzasztó volt látni, ahogy szerencsétlen színésznő a lehető legtöbbet próbálja kihozni abból, hogy a levegőbe rugdos egy olyan egyértelműen animált figurára, amihez hasonlót a Kokainmedve című filmben láttunk... azzal a különbséggel, hogy az utóbbi egy önironikus trash és azért létezik, hogy nevessünk rajta. Semmi értelme nem volt a jelenetnek.

A Hívatlanok első és második fejezete sem kész arra, hogy újra menővé tegye a slasher horrorokat. Várhatóan jövőre érkezik a harmadik — feltehetőleg befejező — fejezet. Szépen lassan kirajzolódik, hogy önmagában egyik film sem állja meg a helyét, csak mind valahol a vége felé hint el egy-két dolgot, ami miatt a következő részt is érdemes lehet megnézni, azzal a naiv reménnyel hogy a nevetséges sokkparádén kívül valami tényleg mélyen borzongatót és izgalmas történetet kaphatunk. Esélyes, hogy ezt már nem kapjuk meg a harmadik részben se, de ne legyen így.