Őt is lecserélték! Al Pacino nélkül készül új Sebhelyesarcú film

Brian De Palma és Al Pacino Sebhelyesarcú filmje az egyik legtipikusabb nyolcvanas évekbeli alkotás a maga képi és színvilágával, komor szintetizátor búgásával és a korszakra jellemző drogháború témájával. Egy ilyen szinten bebetonozott imázzsal rendelkező történetet újragondolni merész döntés, de nem ez lenne az első alkalom.

Azt is tudjuk, ki lép Al Pacino helyébe

A rendezői székbe Tom Culliver ül be és a drogmágnás Tony Montana szerepében Danny Ramirezt láthatjuk, aki a Marvel Univerzumban Joaquin Torres karakterét játssza. A duó erős vízióról beszélt a Deadline magazinnak:

„Nyilvánvalóan ott van Pacino öröksége a nyolcvanas évekből és ott van az 1932-es film is” — mondta Culliver — „De úgy látom megérett a modernizálásra és Danny főszereplésével nagyon izgalmas lehet”

Culliver és Ramirez változtatni fognak az alapanyagon, de ennek részleteit meghagyták rejtélynek. A céljuk egy új történetet mesélni Tony Montana alapsztoriját felhasználva. Danny Ramirez nagyon elhatározott a projektet illetően:

— mondta Ramirez.

Ez a film a rebootnak lenne a rebootja — adjunk neki esélyt!

A projekt kapcsán egy érthető aggály lehet, hogy ha modern köntösben veszik elő a Sebhelyesarcút, akkor az veszíthet olyan energiákból, ami az eredeti megalkotásakor lengte körbe Al Pacino jól öltözött, szivarfüstös jelenlétét, a dögös Michelle Pfeifferrel az oldalán. Ott vannak a Miami pálmafák, neonfények és úgy általában a nyolcvanas évekbeli vibe, amik így Al Pacino erőteljes játékával együtt ikonikussá tették a filmet. Tudni kell viszont, hogy a Sebhelyesarcú, amit annyian ismernek és szeretnek, nem az eredeti történet. 

Ugyanezzel a címmel legelőször egy regény jött ki 1929-ben, amiből egy közvetlen filmfeldolgozás készült 1932-ben és De Palma filmje ennek az eredeti történetnek egy alapos átdolgozása. Ha jól játsszák ki a lapokat, Ramirez és Culliver filmje egy harmadik jól működő verzió lehet, ami csak azt visz át a korábbiakból, amit kell. A film sikere nem csak az alkotók tehetségén múlik, hanem hogy a közönség képes lesz-e elvonatkoztatni a korábbi élményektől. Biztos, hogy nem ugyanazt fogják kapni.