Demokratikus vérfürdő lett a Squid Game befejezése

Az utolsó hatszor egy óra a Netflix történetének legsikeresebb sorozatából. A Squid Game atombombaként robbant be a streaming-szolgáltató kínálatába 2021-ben, megdöntve minden korábbi nézettségi rekordot, amit azóta sem sikerült még utolérnie sem a hollywoodi nagyágyuknak. A koreai agymenés folytatására 3 évet kellett várnunk, hogy egy két etapra szedett, összesen 13 részes második játékban és fináléban pont kerüljön az "i" tetejére. A lezárás valóban epikus, véresebb, mint valaha, de kicsit jobban elnyújtották a végjátékot a kelleténél. 

Squid Game finálé

Pontosan ott veszi fel a történet a fonalat, ahol abbamaradt: lenyomták a rozsaszín pizsis őrök a lázadást, pár embert megöltek, ahogy a 456-os rokonát is a Főember, amint az utolsó snittben láthattuk decemberben. Nincs idő sok lazsálására, jön az újabb demokratikus szavazás és az új játék. Akik emlékeznek az előző évadra, tudják, hogy a golyós lefelező játék minden idők egyik legtorokszorítóbb tévés pillanata volt. Nem gondoltam, hogy lehet ezt fokozni, de sikerült egy speciális bújócskával, majd visszatér a legendás híd is, bár nem üvegből van most, csupán egy kis ugrókötelezés vár a még életben maradt versenyzőkre. 

A játékok továbbra is teljesen szürreálisak és betegek, de náluk jobban már csak a kapzsi versenyzők. Az emberi mohóság határtalan, ezt tudjuk a Squid Game első évadából, de tény, hogy a mostani duplaévad demokratikus csavarával (vagyis hogy minden játék előtt szavazhatnak a túlélők és ha akarnak, élve elmehetnek a szigetről az addig megszerzett nyereménnyel) tovább fokozták az őrületet. Ebben a versenyben senki sem szimpatikus: kapzsi gyilkosok, kedvesüket feláldozó önző figurák, pszichopaták és még sorolhatnánk. A Squid Game kihozza a legmélyebb állati ösztöneinket, sőt a legzsigeribbet: élj túl és ölj! A Főember figurája maga a néző, az unatkozó milliárdos, a világ politikusa, vagy egy talk-show műsorvezetője: manipulátorok, akiknek igazából csak hátra kell dőlniük és élveznie a show-t, hiszen az emberek maguktól is elvégzik a piszkos munkát. A show pedig látványos, ugyanis minden eddiginél véresebb pillanatokat kapunk, néha egy merészebb Tarantino-jelenetben érezzük magunkat, és akkor még a kegyetlenkedésekről nem is beszéltünk, amit a jó öreg rendező is megirigyelne. 

Amúgy a legnagyobb meglepetés ismét a Főember figurája lesz, ugyanis a legemberibb pillanatok pont hozzá fűződnek majd a befejező részekben. Hat rész azonban így is sok, a 456-os játékos sztorija igazából kifújt, kap egy új löketet, de tulajdonképpen már csak a végzete felé menetel, az új, színes figuráktól szép, lassan búcsút veszünk az epizódok előrehaladtával.

Nagyobb hangsúlyt kap a külvilág, az unatkozó milliárdosok, akik emberek halálán élvezkednek, illetve a Főember rendőr testvérének a története, aki még mindig a szigetet keresi, ám ezt pont a bajtársa akadályozza. Akadnak nevetséges, már-már a Gálvölgyi-show rosszabb pillanatait idéző töltelék-jelenetek (rendőrségi kihallgatás, küzdelem a dobermannal) de valahogy ki kellett jönnie a hat epizódnak. Kijött, véget ért, nagyjából minden történetszálat elvarrtak, legalább is a koreai vonalon. Az utolsó jelenet világhírű cameoszereplője azonban arra enged következtetni, hogy ennek a játéknak sose lesz vége, amíg létezik az emberi gyarlóság és persze a Netflix. 

10/8