Gyerekkori álmát váltotta valóra Vogel Márton, aki Szlovéniában egy rendkívül ritka és különleges halat, egy dunai galócát fogott. A horgász hosszú évekig kutatta, tanulmányozta ezt a halfajt, mire sikerült horogra csalnia egy 103 centis, körülbelül nyolckilós példányt.

A dunai galóca gyerekkorom óta egyfajta Szent Grál volt számomra. Már fiatalon lenyűgözött a megjelenése, az ereje és az a titokzatosság, ami körüllengi ezt a halfajt. Akkor hallottam először azt is, hogy sokan „a tízezer dobás halának” hívják – egy olyan halnak, amelyet nem elég akarni, hanem évekig kell érte dolgozni
– mondta a Borsnak Vogel Márton, aki először tavaly decemberben tett arra kísérletet, hogy megfogja. Akkor azonban nem sikerült kézben tartania a halat, ugyanis fárasztás közben elment. A pecás elmondása szerint kapitális példányról lehetett szó.
Biológus végzettségével Márton számára mindig is fontos volt, hogy ne csak megfogni akarjon egy halat, hanem megérteni is: a környezetét, az élőhely működését, az összefüggéseket.

– Hiszem, hogy a valódi élmény ott kezdődik, amikor a horgászat túlmutat a fogáson, és valódi kapcsolat alakul ki az ember és a természet között – tette hozzá a horgász, aki több mint tíz órát töltött azzal, hogy különböző szakkönyveket bújt, videókat nézett a dunai galócáról és annak megfogásáról, hogy a következő túráján már ne menjen el ez a különleges ragadózó. – Diszlexiám van, ezért a hosszú, angol nyelvű tudományos publikációk feldolgozása nehézséget jelent. Ennek ellenére fontos volt számomra a mélyebb megértés. Volt olyan alkalom, amikor a párom olvasott fel nekem egy tanulmányt a dunai galóca ívási szokásairól.
Különösen érdekes volt megtudni, hogy ezek a halak fészket készítenek a gyors folyású, kristálytiszta és jéghideg vizű kavicsos mederben, ami tökéletesen mutatja, mennyire alkalmazkodtak ehhez az extrém környezethez.
Emellett videókat is néztem különböző nyelveken (olasz, francia, német, szlovén, horvát), amelyből egy szót sem értettem. Itt azonban nem a szöveg volt a lényeg, hanem a mozdulatok. A bot szögét, a csali vezetését, a tempót, a horgász testtartását figyeltem, és azt, hogyan reagál a hal a sodrásban. A galóca rendkívül jó látású hal, kristálytiszta vízben él, ahol nincs helye hibának. Ha egyetlen mozdulat nem tökéletes, azonnal vége.
Munkáját siker koronázta, ugyanis januárban már megfogta álmai halát, egy 103 centis és körülbelül nyolckilós példányt. Itt azonban nem ért véget a küldetése, hamarosan ismét visszatér Szlovéniába, hogy még egy ennél is nagyobb dunai galócát fogjon.
– Szeretnék egy 125 centiméter felettit horogra csalni, amellyel felkerülhetnék a szlovén rekord-listákra is. Nem a csúcs miatt, hanem mert ez már a faj valódi óriásai közé tartozik – fogalmazott a horgász.
Vogel Márton arról is szót ejtett, hogy rengeteg bakancslistás halat kipipált már, ám mindig újabb és újabb célokat keres, így a dunai galóca után a lazacot veszi majd célba.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert több bakancslistás halat is sikerült már megfognom: bikacápát, amerikai tavipisztrángot, GT-t, valamint egy 30 kiló feletti balatoni pontyot.
Jelenleg is szervezem a következő utamat, ami ismét Amerikába vezet. Az egyik fő célhal a lazac, ami nemcsak horgászati, hanem ökológiai szempontból is rendkívül különleges faj.
Utána pedig Mongóliába utazom, de erről egyelőre még nem szeretnék beszélni – zárta a horgász.
Négykilós a hazai csúcs
A dunai galóca Magyarországon védett halnak számít, így nem is lehet rá horgászni, ám ettől függetlenül néha horogra kerül egy-egy példány. A hazai csúcs 4 kilós, amelyet 2020. december 28-án fogott Nagy Márkó a Duna Győr-Moson-Sopron vármegyei szakaszán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.