„Nem akartunk a tesómmal harcolni” – Márton Luana így élte meg a vb-győzelmet

A 67 kilogrammos súlycsoportban szereplő Márton Luana aranyérmet nyert kedden a kínai Vuhsziban zajló tekvondó-világbajnokságon. A mindössze 19 éves magyar tehetség két évvel ezelőtt még 57 kilóban lett a világ legjobbja, most pedig egy kategóriával feljebb is bizonyította: vele nem lehet viccelni a küzdőtéren. A történet ráadásul családi szálakkal is különleges – Luana ikertestvére, Márton Viviana ugyanis tavaly Párizsban ugyanebben a súlycsoportban lett olimpiai bajnok. Luana a Borsnak elárulta, idén inkább a 62 kilóban indul, hogy ne kelljen a testvérével megküzdenie.

Két évvel az első világbajnoki cím után újra a csúcson. Más volt ez az út?

– Abszolút. Két év alatt rengeteget tanultam és erősödtem – nemcsak izomban, hanem fejben is. Most sokkal nyugodtabb voltam, tudatosabb. Tudtam, hogy nagyobbak, erősebbek az ellenfelek, de nem éreztem nyomást. Csak mentem, és minden működött: fókusz, hit, energia - mondta Luana a Borsnak.

Márton Luana csak magára figyelt

Amikor kijött a sorsolás, nem izgultál, hogy kivel hoz össze a sors?

– Őszintén? Nem szoktam megnézni. Ha előre agyalnék rajta, csak feleslegesen stresszelnék. Az edzőm mindig csak közvetlenül a meccs előtt mondja el, ki jön – onnantól kezdve kapcsolok versenymódba. Addig csak magamra figyelek. Tudtam, hogy ha jól csinálok mindent, nem lesz gond.

Ez a kategória azért már keményebb, nem?

– Igen, sokkal több az ütközés, kevesebb a gyors mozdulat, minden rúgás nagyobb erőt igényel. De nekem ez bejön! Szeretem a fizikális harcot, mert közben tudom, hogy a gyorsaságommal és a taktikámmal előnyt tudok szerezni.

Két világbajnoki cím, ráadásul ilyen fiatalon – mit jelent ez neked?

– Nagyon sokat. Főleg azért, mert érzem, hogy ezzel példát tudok mutatni a gyerekeknek is. Jó érzés, ha valaki azt mondja: „ha Luana meg tudta csinálni, akkor én is meg tudom”. Szeretném, ha ez az üzenet eljutna minél több emberhez: dolgozz, higgy magadban, és bármi lehetséges.

És most? Mi jön ezután?

– Most már minden a 2028-as Los Angeles-i olimpiára megy ki. Az a cél. Ugyanúgy teszem a dolgomat, mint eddig – csak több tapasztalattal, több önbizalommal és még több elszántsággal.