Dárdai Mónika: Mindegy, mennyivel, csak nyerjünk

Mónika már a beszélgetés elején leszögezi, azt a kérdést fel se tegyük neki, tényleg ő dönti-e el, hogy a párja marad 2015-ben is a kapitány.

– Ebben a kérdésben a férjem mondja ki a végső szót. Elég felnőtt már ahhoz, hogy dönteni tudjon – szögezte le az ideiglenes kapitány korábbi kézilabdázó felesége, aki pénteken a helyszínen, a Groupama Arénában szorít a csapatért. Három fia, Palkó, Marci és Bence az iskola miatt nem kíséri el édesanyját Budapestre – rájuk addig egy korábbi intéző, Roswitha asszony vigyáz –, Hans-Peter Jacob, a Hertha BSC utánpótlásfőnöke viszont igen.

– Ugyanolyan akkurátus a Hertha utánpótlásedzőjeként mint amilyen magyar kapitányként. Szorgalmánál csak az energiája nagyobb, igazi megszállottként dolgozik. Persze érthető, mivel győzelemre született – folytatta, s elárulta azt is, hiába fáradt a férje, munka után min­dennap még legalább két órát rendszerez, admi, 0nisztrál, videofelvételeket elemez vagy épp edzésbeosztást készít.

Dárdai már húsz­évesen felrajzolt maga elé egy képzeletbeli pályatervet, és azt tűzzel-vassal keresztül is viszi. S habár neje szakmai kérdésekbe nem szól bele, azért a futball gyakran beszédtéma köztük otthon.

– A férjem járja a maga útját, pontosan azt, amit tizennyolc éve kijelölt magának. Hogy melyik csapatnál dolgozik a későbbiek során, nem tudom, de két dolog biztos: szakmailag kikezdhetetlen felkészültségű tréner, másrészt já­tékosközpontú, aki tudja, miként motiválható egy focista az adott feladat megoldására. Az én szerepem mindössze annyi, hogy zavartalan családi hátteret biztosítsak neki.

S hogy milyen végeredménnyel lenne elégedett a család? Mónika erre csak annyit mondott, a fiainak és neki is mindegy, milyen különbséggel, csak győzzünk.