Húsz éve kísérik botrányok a világraszóló úszósikereket

Az országos és nemzetközi vonatkozásokkal is terhelt esetek után mindig nagy volt a fogadkozás, hogy attól kezdve minden másképp lesz, ám az alábbi felsorolás bizonyítja, a rendcsinálás kevés eredménnyel járt az úszóknál.

1992

Zemplényi Györgyről, az úszók nagylelkű támogatójáról közvetlenül a barcelonai olimpia után kiderült, szélhámos, a szövetségre több tízmilliós kifizetetlen számlák maradtak távozása után.

1996

A szövetség több úszót egy meg nem tartott verseny hamis eredményeivel juttatott ki az ­olim­piára. A „versenyen” tizenegy ifjúsági úszó elérte – papíron – az olimpiai szintidőt, és kiutaz­hatott Atlantába.

1998

A Széchy Tamás és Hauer Péter vezetésével Ausztráliában edzőtá­borozó magyar férfiúszócsapat nem tudott elszámolni a költségekkel. S mivel peres úton sem volt esély a pénz visszaszerzésére, lezárták az ügyet.

2003

A Spartacus egyik utánpótlásedzőjét egy szülő feljelentése nyomán pedofíliával vádolták. Hosszas vizsgálat után az ügyészség bűncselekmény hiányában meg­szüntette az eljárást.

2010

Szepesi Nikolett rövid kihagyás után folytatta pályafutását, ám erről a szövetség elfelejtette értesíteni a nemzetközi szövetséget, azaz a FINA-t, így elkerülte a dopping­ellenőrzést, ami miatt eltiltották.

2013

Szepesi Nikolett könyve, amelyben molesztálásról, a versenyzőkkel szemben elkövetett tettlegességről – is – ír.

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az úszás – a kajak-kenu mellett – napjaink ­leg­sikeresebb magyar sportága. Eb-, vb- és olimpiai érmek sora, és sikeres versenyrendezések vannak a mérleg másik serpenyőjében. De botrányok nélkül nem megy?