Az augusztusi budapesti vívó-vb-n az olimpiai bronzérmes, csapatvilágbajnok párbajtőröző, a 38 éves Imre Géza lesz a magyar válogatott legidősebb tagja, de még Rióról sem mondott le a vívó.
Kezd hozzászokni, hogy a válogatott korelnöke lett?
A pekingi olimpia után is furcsa volt, hogy a csapat legfiatalabb tagjából a legidősebbé váltam, miután Kovács Iván és Kulcsár Krisztián is befejezte pályafutását. De most meg már nemcsak a párbajtőrcsapat, hanem az egész magyar válogatott korelnöke vagyok – felelte Imre Géza.
Milyen emlékeket őriz a legutóbbi, 1991-es budapesti világbajnokságról?
Végig ott voltam a Budapest Sportcsarnokban, a pástbrigád tagjaként segédkeztem. Amikor Kovács Iván bronzérmes lett, kiharcoltam, hogy a zászlót felvonó csapat tagja lehessek. Másik élményem, hogy a vébé idején rendezett versenybírói vizsgán mostani edzőmmel, Dancsházi Nagy Tamással „próbababák” voltunk, asszó közben nekünk kellett mindenféle szabálytalanságot elkövetnünk a páston, a vizsgát tévő zsűriknek pedig ezt észre kellett venniük.
Húsz éve, 1993 óta tagja a válogatottnak. Meddig tervezi a pályafutását?
A nyári világbajnokságig mindenképpen, de nem zárom ki a riói olimpián való szereplést sem, 41 éves leszek akkor. A szü- leimtől jó géneket örököltem, komolyabb sérülésem sem volt, vívhatnék még. Már csak azért is, mert Londonban nem volt csapatversenyünk, az egyéni szereplésem pedig nem úgy sikerült, mint szerettem volna.
Jó lenne egy szebb olimpiai befejezés! Persze, a folytatás függ a családomtól és a munkámtól is, ugyanis szeptember óta edzősködöm a Honvédban, csapattársammal, Somfai Petivel ketten viszünk egy 30–35 fős csoportot. Nem könnyű összeegyeztetni a munkát a versenyzéssel, mert amikor Vk-ra utazunk, meg kell kérnünk valakit, hogy helyettesítsen, edzés nem maradhat el.
Gyermekei közül lesz, aki átvegye a párbajtőrt, vagy anyukájuk, az olimpiai ezüstérmes kézilabdázó, Kökény Bea sportágát választják?
A tízéves Bence és a kilencesztendős Szofi is kézilabdázik, viszont én még sokáig páston szeretnék lenni, ha nem versenyzőként, akkor edzőként.
