Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a társasági adóból a sportra jutó pénzek egy része kézen-közön eltűnik. Az a baj, hogy a rendszerben kódolva vannak a visszaélések.
Azok a nyereséges vállalkozások, melyek a futball, kézi-, kosár- és vízilabda, valamint jégkorong utánpótlását, infrastrukturális fejlesztését támogatják, társaságiadó-kedvezményt (TAO) vehetnek igénybe.
Igaz, hogy a cégek az adókedvezmények miatt szívesen áldoznak a sportra, de a támogatást kérők és adók egymásra találása nem mindig egyszerű. A nagyvállalatok a korábbi szponzoráció, a személyes kapcsolatok miatt a jól ismert csapatoknak, sportágaknak juttatnak pénzt. A kis klubok inkább a helyi vállalkozásokra támaszkodhatnak.
Ha X vidéki cégvezető fia kosárlabdázik, akkor a helyi kosarasok jól járnak, de ha a pályázó és a mecénás nem talál egymásra, akkor baj van. Ekkor kellene az úgynevezett lobbistákra támaszkodni, akiket inkább nevezzünk hiénáknak, hiszen szép pénzért árulják kapcsolati tőkéjüket.
– A törvény jó, de vannak még gyerekbetegségei – mondja Dénes Ferenc sportközgazdász. – Mindent részletesen szabályoznak, de a piac törvényei sokszor felülírják ezeket, az adóforintok nem mindig oda érkeznek meg, ahová szánják őket. A magyar sportban nincs elég saját tőke, amiből kifizethetnék a lobbistákat, akik mellesleg vállalkozóként is működhetnének. Ezzel együtt a TAO mentőöv a kluboknak, szakosztályoknak, alig másfél éves a rendszer, lehet még mit csiszolni rajta.
