Gönczi Gábor és családja: „A gyermekeinkkel nagyon mély a kapcsolatunk”

Egyedül a pandémia alatt hagytuk ki ezt a közös élményt, ezen kívül minden évben kiutazunk Ausztriába. Azért is tartunk ki Ober­tau­ern mellett, mert az egyik leghóbiztosabb település, és nemcsak a hegyekben, de magában a faluban is mindig nagy hó van, ami nagyon széppé és különlegessé teszi. Emellett viszonylag közel van, nagyjából öt és fél óra alatt ott vagyunk. Ennyi év alatt kialakultak az ottani jó kapcsolataink, és ma már szinte baráti meghívásra érkezünk. Az egyik legnagyobb helyi síiskolánál dolgozik egy magyar síoktató barátunk, Thurzó Balázs, aki évről évre a család egyre több tagjával szeretteti meg ezt a gyönyörű sportot

Az első évben a kisfiunkkal, Áronnal foglalkoztunk a legtöbbet, de szép lassan Ildi is magabiztossá vált a lejtőkön. Nagyon büszke vagyok rá, mert ő felnőttként állt először sílécre, és gyorsan megtanulta a technikát. Idén pedig már a négyéves Gréti lányunk is sícipőt húzott. Neki még elég volt egy-két óra csúszkálás, de jövőre szerintem már mind a négyen együtt síelhetünk. Csodálatos élmény ezt együtt megélni a családommal, és ebben a sportban fontos, hogy már kisgyerekként elkezdjük a tanítást, hiszen így ösztönösen kialakul a jó technika, és gyorsan elmúlik a félelemérzet is. Áronnál döbbenetes volt, milyen gyorsan fejlődött. Észrevétlenül beletanult, és most már jobban csúszik, mint bárki a családban! Ez olyan, mint a nyelvtanulás: ha korán elkezded, akkor úgy tanulod meg, hogy észre sem veszed.

Nálunk már a kiutazás is egy külön élmény! Mindig én vagyok a sofőr, a feleségem pedig azért felel, hogy mindenkinek mindene meglegyen. Már az első napon rátettünk mindenkit a lécre, én pedig beálltam tanárnak. Mondanom sem kell, hogy annyira vagyok síoktató, mint asztronauta, ezért másoltam Balázst, aki mutatta, hogyan kell rávezetni a gyerekeket a helyes mozdulatokra. Fogtunk egy hosszú rudat, a gyerekek pedig belekapaszkodtak. Persze Ober­tauern rengeteg programot kínál minden korosztály számára, volt lehetőségünk például lovas szánon is ülni. Délután négy órakor aztán lezárulnak a felvonók, és mi ilyenkor nem a hütték felé vettük az irányt, hanem követtük a gyerekeket az uszodába, ahonnan estig ki sem jöttünk. Utána vacsoráztunk, majd visszamentünk a szobába, és kezdődhetett a nagy családi társasjáték!

 A gyermekeinkkel nagyon mély és közeli a kapcsolatunk, és a közös sport még jobban összekovácsol minket. Jó látni, hogy mennyi sikerélményük van, és büszkék is rá. Néhány napot töltöttünk csak kint, de tele lettünk élményekkel, és feltöltődve vágtunk bele az idei évbe.