Kiderültek Rúzsa Magdi legintimebb pillanatai: „Kell, hogy az ember jól kibőgje magát” – Exkluzív interjú

Az énekesnő ritkán enged bepillantást a magánéletébe, de most őszintén beszél a színpadi életről, a gyermekeiről, és arról, megtanulta elfogadni önmagát. Rúzsa Magdolna, azaz Rúzsa Magdi az interjúban elárulja, hogyan próbálja összeegyeztetni a karriert és az anyaságot, miközben figyel arra is, hogy megőrizze lelki egyensúlyát.

• Az énekesnő a színpadot kedves, ugyanakkor kihívásokkal teli helynek tartja, ahol mindig a legtökéletesebb énjét kell nyújtania
• Tudatosan osztja be idejét a család és a zenei élet között
• Magdi kiemeli, hogy az anyaság háromszorosan ad vissza mindent, az ikrek miatt: a kihívások mellett hatalmas örömöt és csodát is 
• Rúzsa Magdi családja mindennapjaiba is betekintést engedett
• Mutatjuk a hot! magazinban megjelent Rúzsa Magdi interjú részleteit!

Rúzsa Magdi élete: anyaság, karrier és a színpad világa

2006-ban belebújtál a sorsod új cipőjébe, és az ember azt gondolná, hogy az életed azóta csak a sikerről és a csillogásról szól. Előfordul azért, hogy szorít ez a cipő?

„Nem az, hogy szorít, inkább azt éreztem, hogy ez egy olyan edzőcipő, amiben nagyon sokat fogok izzadni. Tudtam, hogy nem lesz könnyű menet az életem. Amikor edzőcipőt húzok, akkor a hegyeknek megyek neki. Ilyenkor viszont elképesztően ki tudok fáradni, mégis képtelen vagyok leállni. Mindig egy nagyon erősen alkotó, változtatni és dolgozni vágyó ember voltam, ezért sokszor hajtottam magam akkor is, amikor már úgy éreztem, hogy mindjárt összeomlok. De alkothatok, hiszen rengeteg kegyet, dalt kapok föntről. És amíg az égi kapuk nyitva vannak, mit is kívánhatnék többet ettől.”

„A színpad számomra egy nagyon kedves hely”

Mi hajt ennyire?

„Nőként nem egy könnyű pálya ez. Éppen ezért sokkal több bennem a megfelelési vágy is a színpad irányába. A színpad számomra egy nagyon kedves hely, de abból a szempontból nagyon kegyetlen is, hogy szinte mindent meg is mutat. Szinte állandó jelleggel az önmagadtól elvárható legtökéletesebb énedet kell adni. Gondolok a hangra, a kinézetre. Szóval, nem egy egyszerű sztori. Ma már nagyon élvezem a cipőmben való taposást, mert így érem el azokat a célokat, amik a fejemben vannak.”

Muszáj, hogy ezer fokon pörögj? Hogy újabb falakat törj át?

„Az idő mindannyiunk számára egy véges dolog, illetve sose lehet tudni, hogy hol a vége.” 

„Azt érzem, hogy amíg egészséges vagyok, van munkabírásom, jó hatással vagyok az emberekre, jóban vagyok a föntiekkel, nyitva vannak az energiamezők, akkor ezt csinálni kell, ebben lubickolni kell! Nem azt mondom, hogy nem kell megállni néha, csak úgy megdicsérni magad, de nekem ezt is meg kellett tanulni.”

„Szeretni kell önmagunkat”

Megtanultad? Képes vagy már arra, hogy vállon veregesd önmagad?

„Volt idő, amikor ez eszembe sem jutott. Nagyjából hét éve volt, amikor azt mondtam magamnak: „Nagy hiba, amit csinálsz! Dicsérd meg néha magad!” Ilyenkor leülök a tükör elé, és látom a kicsi Magdit, a kamasz Magdit. Látom mindazt, aki valaha voltam, aki most vagyok, és ma már megdicsérem önmagam. Mert tudom, hogy hosszú út van mögöttem, és ott vannak benne az elért nagy vágyak! Szeretni kell önmagunkat ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk!”

Számot vetsz, és ehhez nincs szükséged nagy mérföldkövekre. Azonban most mégis elértél egyhez: nemrégiben ünnepelted a negyvenedik születésnapodat.

„Nagyon boldog voltam, mert olyan emberek vettek körbe, akiket nagyon szeretek, és akiknek elhiszem, hogy engem is nagyon szeretnek. Fantasztikus volt látni, hogy mennyien vannak mellettem olyanok, akikkel mára sok dolog köt össze, és ezek az emberek régóta itt vannak velem.”

Holott nem könnyen engedsz közel magadhoz másokat.

„Változtam, ahogyan mások is változnak az évek alatt.” 

 „Kell valami zizegés, valami, ami átjön a másikból, amitől azt érzem, hogy van helye az életemben az illetőnek.”

Nem titok, hogy a szenvedélyességed a munkában is megmutatkozik. Alakoskodsz, vagy inkább kiengeded a gőzt, és ha kell, elnézést kérsz?

„Ha kell, tombolok. Ma már bátran ki merem fejezni mindazt, amit érzek... „Bocsánat” – ezt a szót szoktam leginkább használni, mert ez egy nagyon szép kifejezés. Amennyire őszintén tudok tombolni, annyira őszintén tudok szeretni is. És kell is néha, hogy az ember leüljön, és jól kibőgje magát, mert megtisztul tőle. Azóta hagyom még inkább, hogy ilyen legyek, amióta gyerekeim vannak. Tudod, nagyon vártam a gyerekek érkezését!” 

„Nekem mindig háromfelé kell osztani magam”

Miben látod a veszélyt?

„Nagyon sokat olvasok a gyereknevelés kapcsán, és nem gondolom, hogy azzal adnék többet a gyerekeimnek, hogyha nem látnának sírni. Igenis ki kell adni az érzéseket – mindegyik érzést, ami ott van benned! És nem baj, hogyha az ember néha kiabál. Egyáltalán nem baj! Sőt, pont attól látod, hogy igazán őszinték az érzései, mert képes kifejezni azokat. Hogyha nem tudnám, milyen az, amikor kiüvöltöd a beledet, mert annyira fáj valami, vagy amikor azt érzed, hogy olyan dühös vagy, hogy szétrobbansz. Ezeket csak akkor tudod megformálni a színpadon, hogyha ismered az érzést, és én hagyom, hogy merjek érezni.”

Amikor fent vagy a színpadon, megy a mozi a fejedben?

„Mindig! Időnként elmosódott, álomszerű képek villannak be. Olyan ez, mint amikor utazol a vonaton, és kellemes érzés jár át. Nézed az elsuhanó tájat, és közben fényképezel az agyaddal.”

 „De ez nem baj, mert adtam vele, és az emberek meg imádják!”

Ismét egy óriási bulira készülsz, 2026. február 20-án és 21-én. Van, hogy azt érzed, rossz anya vagy, mert előtérbe helyezed a munkát?

„Nagyon tudatosan élem az életem: emlékszem, mikor jeleztem a menedzseremnek, hogy ha gyerekeim lesznek egy nap, akkor maximum heti egy-két alkalommal szeretnék csak elmenni tőlük, ő csak mosolygott. Összenéztünk, és pontosan tudta, hogy mire célzok. Akkor viszont még nem tudtuk, hogy három gyerek lesz majd, akitől elmegyek. Pont most kezdtem el azon gondolkodni, hogy egyre nagyobbak, én pedig nem csak anyuka vagyok, vagyis nem lehet mindig bűntudatom akkor, amikor elmegyek egy óra hosszára. Nekem mindig háromfelé kell osztani magam, ami nekik azért nehéz, mert ők meg csak maguknak akarnak. Vannak izgalmas napok!”

Viszont háromszorosan kapod vissza mindazt a csodát, amit egy gyermek adhat meg neked.

„Valóban, viszont üzenem az esténként elkeseredő édesanyáknak, hogy a hisztit is háromszorosan kapom vissza. Aztán reggel, amikor bekukucskálnak, és meglátom a kis fürtjeiket, akkor mindig elmondom, hogy „Az anyátok mindenit, mennyire imádlak titeket!” Hatalmas csoda, amit adni tudnak a gyerekeim!”