A TV2 sztárja most először mesél a szíve csücskéről, a kislányukról, Lia Elysee-ről, akinek az érkezése teljesen felforgatta, ugyanakkor szeretettel és boldogsággal töltötte be az életét. Sydney van den Bosch gyereke egy igazi tündér, az első pillanatok, az első napok és éjszakák minden várakozását felülmúlták, és az édesanya örömmel éli meg az új szerep csodás pillanatait.

Sosem felejti el az egykori szépségkirálynő azt a percet, amikor végre a karjaiba zárhatta várva várt kislányukat. Sydney van den Bosch már hónapok óta izgatottan készült arra, hogy édesanya legyen, és minden gondolatát a kisbabájuk érkezése töltötte ki. Most pedig először a hot! magazinnak mesélt arról, milyen határtalan boldogságot élt át a szülés során, és hogyan teljesedett ki az élete Lia Elysee megérkezésével.
"Nagyon jól vagyunk! A legfontosabb, amit el kell mondanom, hogy fogalmam sincs, eddig hogyan éltünk nélküle! Nem is emlékszem a régi életünkre, mert ő annyira kiteljesítette a világunkat, hogy minden, ami előtte volt, csak időpocsékolásnak tűnik. A kislányunkkal lett teljes az életem" – kezdte az újdonsült édesanya a hot! magazinnak.
"Mindenki azzal riogatott, hogy a gyermekágyi időszak megterhelő lesz, de én ebből semmit nem érzékelek. Nyilvánvalóan nem alszunk – nem akarom senkivel elhitetni, hogy nálunk ez nem így van –, de hát ez teljesen természetes. Ez az időszak nem arról szól, hogy sokat pihenünk. Hiszek abban, hogy ez a negyedik trimeszter, és még szüksége van a szoros kapcsolódásra, amit szeretnék is megadni neki, hiszen ő ebben az időszakban még úgy gondolja, hogy mi egyek vagyunk."

A szülés meglehetősen izgalmasra sikeredett, hiszen a legváratlanabb pillanatban indultak be az események. Minden gyorsan történt, és bár meglepte őket a helyzet, a várakozás izgalma pillanatok alatt elsöprő örömmé változott.
"Rengeteg vizsgálaton vettem részt az utolsó hetekben, amikor azt hittük, hogy még bőven van időnk, mindig kérdezgettem az orvosokat, hogyan állunk, minden rendben van-e. Mind azt mondták, hogy „Ó, ez a gyerek nagyon nem akar még kijönni, annyira jól érzi magát odabent!” Aztán arra gondoltam, hogy ha tényleg van még időnk, akkor a férjemmel kettesben eltölthetnénk egy hétvégét Sárváron. Úgy indultunk el, hogy még aznap reggel elmentem egy utolsó vizsgálatra, csak hogy biztos legyek benne, hogy minden rendben van. A szülésznő is azt mondta, hogy bőven belefér a hétvégi kiruccanás. Teljes nyugalomban vágtam neki a hétvégének. Addig az építkezésünk miatt folyamatos őrület volt, teljes felfordulás, egy percem sem jutott a lazításra. Úgy éreztem, kijár nekünk két nap pihenés. Leértünk Sárvárra, lefeküdtem egy függőágyba, és azonnal el is aludtam. Ott gondoltam végig először igazán: „Úristen, hogy repült el ez a kilenc hónap!” Picit azt éreztem, hogy most végre magamra koncentrálok, amire az elmúlt kilenc hónapban egy percem sem volt. Még akkor sem éreztem semmit, amikor lementünk Benivel vacsorázni. Csak később tűnt fel, hogy mintha valami más lenne. Egy papírra jegyeztem fel, hogy hánypercenként érzem ezeket a fájásokat, és rájöttem, hogy ezek már szülési fájások. Írogattam, néztem a perceket, aztán szóltam a férjemnek, hogy szerintem indulnunk kell, hogy még időben Budapestre érjünk."

Bizony, Lia Elysee tökéletesen megérezte, hogy mikor nyugodott meg teljesen az édesanyja, és pontosan ekkor döntött úgy, hogy megérkezik. Csakhogy mindez nagyjából 200 kilométerre történt attól a kórháztól, ahol Sydney-nek világra kellett hoznia a kislányt!
Erre tényleg senki nem számított: se az orvosok, se a szülésznő, se én, se a férjem. Mintha azt jelezte volna, hogy „Ha anya végre pihen, és van rám ideje, akkor én most jövök!” Ebben egyébként tényleg hiszek: a gyerekek annyira intelligens, érző lények! Pontosan tudta, hogy az anyukája építkezik, rengeteget dolgozik, nincs ideje, de most, hogy megpihent, elindulhat. Sárvárról Budapestre jöttünk vissza úgy 200 kilométert, és aztán a kórházba érve hamarosan világra is jött. Nem kellett sokat várni rá
– árulta el az egykori Szerencselány.
Ahogyan minden kismama, Sydney is elképzelte, milyen lesz majd az első néhány nap és hét a kisbabájával, de a valóság minden előzetes álmánál szebb lett. Lia Elysee érkezésével olyan szeretet és meghittség költözött az életükbe, amit az anyuka korábban elképzelni sem tudott.
"Nyilván mindenkinek van egy elképzelése arról, milyen rutint követ majd, aztán megérkezik a baba, és ezeket egy pillanat alatt felülírja. Erre egyszerűen nem lehet felkészülni: rá kell hangolódni, megfigyelni, hogy neki mik az igényei, és ehhez kell alkalmazkodnunk. Mi is azon dolgozunk nap mint nap, hogy az első napjai, hetei a lehető legkomfortosabbak legyenek, szinte olyanok, mint az anyaméhben. A kórházban is azt mondták, hogy nagyon érett baba, és tényleg: gyönyörű hajjal született, elképesztően értelmes, mindent felismer: anya illatát, apa hangját... A zene különösen megnyugtatja; az első perctől kezdve énekelek és táncolok neki egész nap, ő pedig ezt nagyon értékeli."

Természetesen az éjszakázás Sydney és a férje, Beni életében is megjelent, a házaspár azonban lelkileg felkészült erre az időszakra is.
"Két-három óránként egyértelműen jelzi, hogy éhes vagy figyelmet kér, így folyamatosan felébredünk, de ez teljesen normális ebben az időszakban. Persze örülnénk, ha néha aludna négy órát egyben, de ezt egyelőre még nem kapjuk meg tőle; reméljük, pár hét múlva már igen. Nagyon szerencsések vagyunk vele, mert ha sír, annak mindig oka van, és amint megszüntetjük a diszkomfor-tot, teljes a béke és a nyugalom. Emellett az is szuper, hogy a kislányunk konkrétan egy építkezésen cseperedett a pocakomban, így fúrás, faragás és két ugató kutya mellett is háborítatlan marad, nem ébred fel, és nem kell lábujjhegyen járnunk vagy suttognunk mellette. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy ő lett a kislányunk!"

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.