Az ENSZ 1948-ban fogadta el az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot, amely világszerte iránytűvé vált a méltóság és egyenlőség kérdésében. Emlékére ünnepeljük december 10-én az Emberi Jogok Napját, lapunknak pedig Mohamed Fatima mesélt arról, mit jelentenek számára a jogok és az emberi méltóság személyes küzdelmei.

Mohamed Fatima neve jól ismert a zenei életben elért kimagasló eredményei, egyedülálló tehetsége miatt. Karrierjét azonban sokszor beárnyékolták rasszista megjegyzések, stigmák, hiszen Mohamed Fatima édesanyja roma, míg édesapja egyiptomi származású.
A diszkriminációban többszörösen érintett vagyok, magyar, roma és egyiptomi felmenőkkel
– kezdi az énekesnő, amikor arról kérdezzük, hogyan élte és éli meg mindezt. Fatima számára hosszú, belső munka eredménye, hogy ma már jóval érettebben szemléli a megjegyzéseket, bántásokat.
Másként gondolok már a diszkriminációra, a megjegyzésekre, de kell egy bizonyos érettségi szint, spirituális nyitottság, hogy másként lássa az ember ezeket. Intelligencia kell hozzá, hogy valaki ne a külső, vagy rassz alapján ítéljen.
A beszélgetés során többször visszatér arra, hogy határokat kellett húznia – még a saját környezetével szemben is. „Embereket kellett leválasztanom magamról, ideértve a barátokat is. A családomban is jelen van a magyar–roma tengely mentén a konfliktus, így konkrétan családtagokkal is szakítottam meg kapcsolatot. De ez hosszú út volt. A békém már nem alku tárgya.”
Fatima hozzáteszi: gyermekként hamar elkerült Magyarországról, és ez sokat segített identitásának megtalálásában.
A súlyos jelzők, sokszor negatív céllal átitatott megjegyzések, a megbélyegzések sem kerülték el. „Én voltam az egyiptomi roma lány a Fekete Vonatból” – idézi fel. „Nehéz volt leválasztani magamról ezeket a matricákat, de idővel megtanultam.” A tudatos feldolgozás, a sérelmek helyre tétele azonban nem könnyű feladat: „A megélés nagyon nehéz. A bántalmak tudatos kezelése, felismerése és lezárása fontos – különben csak cipeli az ember.”

Ma már humorral tud reagálni a legtöbb, rosszindulatúnak nem nevezhető helyzetre, általános stigmára, megjegyzésre. „Sokszor megkaptam itthon is, hogy „de szépen beszélek magyarul, pedig muszlim vagyok”. Közben itthon nőttem fel, valójában keresztényként.”
De a rosszindulatú, személyeskedő megjegyzéseket persze nem hagyja szó nélkül, miközben ahogy ő mondja, menti és védi magát az ilyen helyzetektől, amennyire csak tudja. A történetében különös hangsúlyt kap, hogyan alakította őt saját családi háttere: Mohamed Fatima szüleinek kulturális sajátosságai, elvárások és feszültségek között próbálta megtalálni a helyét, ez pedig sokat formált Fatima identitásán és szemléletén is. Fatima ma már nem menekül a saját története elől – erőt merít belőle. Ahogy fogalmaz: minden bántás, minden küzdelem és döntés hozzáadott ahhoz a nőhöz, aki ma már magabiztosan áll ki másokért is, nem csak önmagáért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.