Balázs Péter készült az elmúlásra: „Olyan nagy munka ez, amit már nem tudok elvégezni”

Egy ország tudta, de legalábbis sejtette, hogy Balázs Péter élete utolsó időszakában súlyos betegséggel harcolt. Életigenlését, pozitivitását és senkiével össze nem hasonlítható örök vidámságát azonban a küzdelmei során sem veszítette el. Jó példa erre a Retró Rádió Abaházi Presszó című műsorában adott, egyik utolsó, hosszabb interjúja is. A közel egyórás beszélgetés alatt már hallani lehetett, hogy a legendás színész számára megerőltető a beszéd, de az elmesélt történeteiből még akkor is sütött az a derű, ami Balázs Péter sajátja volt. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész ugyan érintőlegesen beszélt az elmúlásról, de nem kerített a témának túl nagy feneket.

Balázs Péter: „Ha nem fáznék, egész nap kint lennék…”

„Otthon dolgosan telnek a napjaim. Ez maradt már nekem… Nagyon sok mindent kell csinálnom és sok mindent is tudok. Egy nagy házban lakunk és egy meglehetősen nagy kertünk van. Minden évszaknak megvannak a maga teendői. Sok növényt például ki kell venni, mert nagyon elszaporodtak és már ártanak a környezet szépségének. Van egy segítőtársunk, aki egész évben elvégzi a nagyobb munkát. 

Ha nem fáznék, egész nap kint lennék…” – kezdte a beszélgetés elején a szerdán elhunyt Balázs Péter, aki az említett interjúban arról is mesélt, hogy úgy érzi, számos restanciája maradt még, melyeket már nem fog tudni kiegyenlíteni.

„Több munkát végeztem, mint amennyi egy normális embernek kell…” 

A Kossuth-és Jászai Mari-díjas színész már csak otthon tett-vett élete utolsó időszakában. „Nagy könyvtáram van és benne egy csomó restanciám, melyeket már soha nem fogok elolvasni. És persze egy csomó dolgot írtam is és gyűjtöttem, mondván: majd csak lesz belőlük valami. De ezekből sem lesz már semmi… Tulajdonképpen kiadásra várnak, de olyan nagy munka ez, amit én már nem tudok elvégezni. Talán kérhetnék ehhez is segítséget, de ugye erre el kell szánnia magát az embernek. Az életemet fel lehet osztani hosszabb, rövidebb etapokra. Négy év főiskola és négy év Veszprém, amit össze lehetne kapcsolni. Aztán leszerződtettek a Vígszínházba, ami egy kicsit hosszabb, több, mint húsz év volt. Voltam szabadúszó tizennégy évig, ami remek volt. 

 Több munkát végeztem, mint amennyi egy normális embernek kell…” - Mondta egy évvel ezelőtt Abaházi Csabának a színészóriás. Íme az utolsó interjú!