Valkó Eszter: „A kisfiam miatt nem őrültem meg a magánytól”

Soha nem fogom magam teljes mértékben otthon érezni, mivel nem ott nőttem fel, nem ott jártam iskolába vagy bulizni. A kisfiamnak viszont ez a normális és a megfelelő, hogy ő kinn él és az neki az otthon

Mikor Simon megszületett, akkor hosszú évekig csak ő volt nekem. Nekem ő volt a legfontosabb, és hogy kialakítsak egy új szociális hálót, mivel anélkül beleőrültem volna a magányba. Úgy éltem meg ezt az időszakot, mintha teljesen el lettem volna vágva mindentől és mindenkitől 

Szeretnék visszatérni a munka világába, de nem mindenáron. Én nem látom magam, hogy beálljak az ottani kisboltba húst szeletelni, mivel nekem nem ilyen a személyiségem. Én sokkal szívesebben dolgoznék valamilyen kreatív munkán, mint például a televíziózás. Úgy érzem az sokkal inkább nekem való

Az elején féltem, hogy a nyelvi problémák miatt nem fogják felvenni az iskolába. Bementünk egy megbeszélésre, ahol közölték velünk, hogy Simon olyan szinten fejlődik, hogy nem lehet kérdés az iskola számára. Szóval bekerült az iskolába, ami eléggé lazán működik Svájcban