Ő volt az a hang, akit mindenki ismert, még ha sokan az arcát nem is tudták rögtön hozzá társítani. Egy generáció nőtt fel azon a mély, finoman csengő orgánumon, amely egyszerre volt elegáns, meleg és karakteres. Kassai Ilona 1928. július 8-án született Szegeden. Már gyermekkorában lenyűgözte a színház világa: saját bevallása szerint gyerekként is imádta utánozni a rádióban hallott színészeket. A II. világháború utáni években, fiatal lányként iratkozott be Lehotay Árpád színiiskolájába, ahol azonnal kitűnt a fegyelmével és hangjával.

Pályája az Állami Bányász Színháznál indult, majd az Állami Déryné Színház alapító tagja lett – ez volt az az évtized, amikor a magyar színjátszás újraépült, és a fiatal Kassai Ilona egyre nagyobb szerepeket kapott. Szerepelt klasszikus drámákban, vígjátékokban, sőt, még zenés darabokban is.
A hangom volt a sorsom
– mondta egy korábbi interjúban. És valóban: bár a színpadon is ragyogott, a hangja tette halhatatlanná.
Az 1950–60-as években több filmben és tévéjátékban is láthatta a közönség. A Sikátor című filmben nyújtott alakítása a kritikusokat is lenyűgözte, később pedig szerepelt olyan tévéprodukciókban, mint a Szomszédok, ahol egy epizódban tűnt fel, vagy a Négy évszak, ahol finom, emberközeli játékával hívta fel magára a figyelmet.
A színházhoz haláláig hű maradt – a Nemzeti Színház, a József Attila Színház és a Déryné Társulat színpadán is rendszeresen játszott. Szerepei közt volt Melinda a Bánk bánban, Desdemona az Othellóban és Lady Milford az Ármány és szerelemben.

Ha valaki nem is ismerte Kassai Ilona arcát, a hangját biztosan igen. Ő volt Jessica Fletcher magyar hangja a Gyilkos sorokban, Maggie Smith (vagyis McGalagony professzor) a Harry Potter-filmekben, és Angela Lansbury szinte minden magyar szinkronjában.
De hallhattuk a Született feleségek Karen McCluskey-jeként, a Downton Abbey Dowager grófnőjeként, vagy épp régi tévés mesék narrátoraként. A szakma a „magyar szinkron királynőjének” nevezte – joggal. Több mint 700 szinkronszerep fűződik a nevéhez, és még kilencvenévesen is vállalt munkát:
A mikrofon mögött újra fiatalnak érzem magam
– mesélte néhány éve egy tévés interjúban.
Kassai Ilona 1961-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat, majd 1963-ban – mindössze 35 évesen – Kossuth-díjjal tüntették ki, ezzel hosszú időre ő lett az egyik legfiatalabb Kossuth-díjas színésznő Magyarországon. Később megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, valamint a szinkronszakma életműdíját is. Mégis szerény maradt. Egy alkalommal így fogalmazott:
Nem a díjak tartanak életben, hanem az emberek, akik azt mondják: ‘Emlékszem a hangodra.’ Ez a legnagyobb ajándék.
Az utóbbi években már ritkán szerepelt. 2022-ben a sajtó is beszámolt róla, hogy idősek otthonába költözött, mert – mint mondta – nem akarta, hogy fia, Ganxsta Zolee mindent egyedül intézzen. Zolee többször nyilatkozta, hogy édesanyja „a legkeményebb nő, akit valaha ismert”. Most, 97 éves korában, csendben ment el – pontosan úgy, ahogy élt: méltósággal, alázattal és szeretettel.

Kassai Ilona halála megrázó, de neve örökre összeforrt a magyar kultúrával. Hangja ott él a filmekben, a sorozatokban, a szívünkben. Ő testesítette meg azt a régi, igazi színésznői nagyságot, ahol a hivatás nem a hírnévről, hanem a mesterség szeretetéről szólt. A szinkronszínészek új generációi is rá hivatkoznak mint példaképre. Egykori kollégája, Sinkovits Imre egykor így jellemezte őt:
Ilona a szavak mögött is játszik. Még ha csak a hangját hallod, akkor is látod a szemét.
És valóban: ha ma bármelyikünk újra meghallja McGalagony professzor határozott, mégis anyás hangját, vagy Jessica Fletcher bölcs mondatait, akkor tudni fogjuk – Kassai Ilona még mindig itt van velünk. A magyar színház, film és szinkron ma egyaránt gyászol. Ganxsta Zolee édesanyját, a nemzet pedig az egyik legkedveltebb művészét veszítette el. De az, amit Kassai Ilona a hangjával és jelenlétével adott, nem múlik el. Mert van, ami soha nem némul el – és az ő hangja ilyen volt.
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.