Balázs Andrea: A szüleim elvesztésénél éreztem, hogy felnőttem

Sokan csak Kasszás Erzsiként emlékeznek rá, pedig számos legendás alakítása van. Balázs Andrea születésnapja alkalmából adott interjút a hot! magazinnak, amiben mesélt nemcsak az idei nyaráról, hanem párjával való kapcsolatáról, és a szülei elvesztése miatt kialakult trauma feldolgozásáról is.

Balázs Andrea párjával töltötte a nyarat

Hogyan telt a nyarad?

Tartalmasan! Volt benne színház, forgatás, de alapvetően lazábban telt, mint tavaly. Egyébként is megfogadtam év elején, hogy több időt szánok magamra. Ezért tudtam itthon is lenni, utazni is voltunk Gáborral.

Mit szeretsz csinálni, ha otthon vagy?

Szeretem rendezgetni a környezetemet, ezért a takarítás sosem okozott problémát. Legutóbb a szabadnapomon kipakoltam a fiókokat, amikben a felgyülemlett kacatokat tároltunk. Nekiültem, boldogan pakoltam, közben jó zenéket hallgattam, illetve van egy komódom, amiben különböző eszközeim vannak a makettépítésre, azokat is gyönyörűen kiválogattam.

Merre utaztatok a pároddal?

Próbáltam azért sok időt tölteni vele is, hiszen huszonhárom év után is változatlan, hogy Gábor erősen igényel engem az életében… (Nevet.) Úgyhogy sok időt voltunk együtt. Egy szavam sem lehet, mert idén a nyaralás hatnaposra sikerült. Dél-Franciaországban voltunk egy apartmanban, ahol csak pihentünk, nézelődtünk, strandoltunk, és mi főztük a reggelit és a vacsorát! A legjobb pedig, hogy ketten voltunk. Sokat beszélgettünk, igazi feltöltő pihenés volt.

Miket néztetek meg?

Volt, amikor csak a medencéig jutottunk el! Gábor a munkája miatt többet utazik szerte a világban, ezért ilyenkor, ha ketten vagyunk, igazodik az igényeimhez. Engem azzal lehet a legjobban sarokba szorítani, ha valaki előre leszervezett, percre pontosan beosztott programokkal áll elém. Én a bámészkodós turisták táborát erősítem. Képes vagyok leülni egy padra, és ájuldozni. Most is sétáltunk, majd, mint egy kedves nyugdíjas házaspár, leültünk egymás kezét fogva. Amikor az ember sokat dolgozik, fontosak ezek a pillanatok, amiktől lelassul az idő.

Valósággal rajong Balázs Andrea a gyermekekért

Szeptemberrel neked is becsengettek, hiszen az SZFE-n kezded a harmadik félévedet drámainstruktor szakon.

Már felvettem a tárgyakat, átnéztem mindent. A harmadik szemeszterben járok, és már egyre több izgalmas tantárgy van. Közben indul az évad a Karinthy Színházban is, így izgalmas lesz összeegyeztetni mindezt. Levelezőn végzem a sulit, egy héten egy teljes napon vagyunk bent tizenkét órán keresztül. Minden tanuló színházból jött, ezért egy nagyon szuper közösség alakult ki. Persze vannak nehezebb időszakok, és sokat változtam, amióta egyetemre járok. Úgy érzem, fegyelmezettebb lettem saját magammal szemben, hiszen nemcsak a logisztikát, de a tudást is a fejemben kell tartani. Művészeti szakirányú diplomát szerezhetek a végén, ami azért is fontos, mert szeretnék gyerekekkel foglalkozni.

Ha már a gyerekeknél tartunk… Sosem volt tervben, hogy tanító vagy óvónő legyél?

Amikor nagyobb lettem, hamar kiderült, hogy jól kijövök a fiatalokkal és a gyerekekkel. Kíváncsi vagyok a világukra és a gondolataikra. Nyíltan beszélnek nekem a dolgaikról, arról, hogyan vannak érzelmileg, lelkileg és mentálisan. A nővérem három lányával együtt nőttem fel, ezáltal velük közösen fejlődtem. A Talent Studióban nyolc éve foglalkozom a fiatalokkal, őket megtanítom sok mindenre: vitatkozni, érvelni, nem letiporni a másikat. Volt, akitől hosszú évek után kaptam egy üzenetet, hogy most volt állásinterjún, és használta az általam tanított technikákat. A fejemhez kaptam: hiszen kicsi gyerekként tanítottam őt! Nem érzem magam felnőttnek, hiszen bolondos vagyok, harsány és vidám – ezáltal több mindent osztanak meg velem a fiatalok, mint a szüleikkel.

Balázs Andrea szülei elvesztését még mindig nem dolgozta fel

Említetted, hogy nem tartod magad felnőttnek. Volt olyan pont az életedben, amikor mégis úgy érezted, hogy most nőttél fel?

A szüleim elvesztésénél éreztem, hogy felnőttem. Tizenegy éve hunyt el anyukám, apukám pedig egyedül maradt. Vigyáztunk rá, még akkor is gyerek maradtam, tiszteltem, szerettem. Amikor pedig három éve elveszítettem őt, ott álltam, hogy felnőtt lány vagyok.

Miben nyilvánult meg a felnőttség?

Jöttek olyanok, amikkel eddig nem kellett foglalkoznom, de azóta a felnőtté válásra emlékeztetnek: a vidéki házuk vagy az a tudat, hogy nincsenek többé. 

Nem számolja már Balázs Andrea korát

Evezzünk vidámabb vizekre. Ha már születésnap: a nyár végén 47 éves lettél. Tartottatok bulit?

Elképesztő meglepetést kaptam a szerelmemtől, végigbőgtem egy napot. Gábor egy hónapig szervezte, szuper titkosan elintézte, hogy az egész családom eljött a premieremre. Kérdezték bent, hogy ki jön, én pedig mondtam, hogy Gábor biztosan, de a család szerteszét van az országban, és dolgoznak, így ők biztosan nem. Majd a művészbejárón mindenki ott volt, kivéve egy unokahúgomat, de ő is igazoltan volt távol! Úgy éreztem, ha itt lenne vége az életemnek, akkor is csodálatos lenne, és boldog lennék. Mondtam Gábornak, hogy nagyon szépen köszönöm, de ezt is sikerült tetéznie: nagy rejtvényes vagyok, ezért kaptam tőle egy egyedi rejtvényt, hozzá pedig egy tollat azzal a szöveggel, hogy „Balázs Andi rejtvényes tolla”. Már reggel a tévében kaptam egy cukormentes tortát és virágot, a premier tapsrendjében pedig Őze Áron kedveskedett egy unikornisos tortával, sőt még a családommal is ezt ettük.

Érdekelt valaha is, hogy hány éves vagy?

 Apukám a 70. születésnapján azt mondta: „Szerencsés ember vagyok; van, aki már nem fújhatja el a gyertyáját...”

A kedvességet úgy háláltad meg Gábornak, hogy elkaptad Curtis esküvőjén a csokrot...

Nagyon röhögtünk akkor! Minden esküvőn beállok a csokordobásnál. Árpa Attiláék és Curtisék esküvőjén is így történt. Gábor megfogta a táskámat, Judie pedig profi kosarasként pont a kezembe dobta a csokrot. A szerelmem reakciója mindent vitt. Felkiáltott, hogy „Mit műveltetek?!”

Akkor ez egy jel, hogy ti is házasodhattok már?

23 és fél éve vagyunk együtt, a mai napig meglepjük egymást. Most is kaptam tőle egy őszi kerti törpét – megöleltem a kocsiban, és majdnem sírtam. Úgy érzem, hogy nem egy papír fogja megerősíteni a szövetségünket. Ha mégis, akkor kivárom Curtisék lagziját, és utána döntünk! De ha olyan esküvőm lenne, mint Atiéknak volt, nagyon boldog lennék.