Sihell Ferry szívszorító vallomása: „Minden nap hiányzik Anyám...”

Tíz év telt el azóta, hogy egy tragikus reggel örökre megváltozott Sihell Ferry és családja élete. Egy telefoncsörgés hozta el azt a hírt, amit sosem lehet feldolgozni: édesanyja elhunyt. A fájdalom azóta sem enyhült, a veszteség súlya minden nap jelen van, és a gyász idővel sem lett könnyebb. A gyász azonban nem ért véget ekkor, hiszen három évvel később, szinte napra pontosan, augusztus 12-én, az édesapját is elvesztette. Ugyanúgy a reggeli órákban, ugyanúgy váratlanul érkezett a hír – mintha a sors kegyetlen játékot űzne velük.

Sihell Ferry fogadalmat tett édesanyjának

A történethez különösen szívszorító emlék kapcsolódik: 2015. július elején tudták meg, hogy az édesanya súlyos beteg. A kórházban nehezen viselte, hogy nem gyújthat rá, ezért Ferry augusztus 6-án tett neki egy ígéretet – utoljára még egyszer mosolyt csalva az arcára: „Anya, addig én sem gyújtok rá, amíg te meg nem gyógyulsz” – mondta neki. A szavak reményt jelentettek, de a gyógyulás sosem érkezett el. Egy héttel később, augusztus 13-án elment, ám az ígéret ereje megmaradt. Ferry számára ez szent dolog lett: azóta sem gyújtott rá, és minden nap ezzel tiszteleg édesanyja emléke előtt.

Meglátogatta volna álmában?

Bár magukat inkább racionális beállítottságú embereknek tartják, a túlvilágban való hit mégis kapaszkodót nyújt számukra. Az évforduló napján Ferry különös élményt is átélt: egész éjjel valósághű álmai voltak, melyben édesanyja jelent meg mellette: „Fogta a kezem, meg tudtam puszilni” – mesélte. Ezek a pillanatok olyanok, mintha a láthatatlan kapocs időről időre újra kézzelfoghatóvá válna.

A fájdalom azonban sosem múlik. „Semmi sem múlt el, és nem is enyhült az idő múlásával… Minden nap hiányzik Anyám” – vallotta be megrendülten. Három évvel később pedig újra meg kellett tapasztalni a felfoghatatlant: augusztus 12-én az édesapjától is búcsúznia kellett. „Már csak az emlékük él” – mondta.

Emlékük örök...

A gyász, az ígéret és a szeretet egybefonódó története máig példát ad: a veszteséget nem lehet elfelejteni, de a szülők emléke ott él a mindennapokban, az álmokban és a jócselekedetekben. És minden egyes napban, amelyben a kimondott szó, az ígéret ereje tovább él.