Szívszorító vallomást tett Reviczky Gábor: „Pacemakert kaptam, meg kell tanulnom vele élni”

Emlékszem, alig bírtam menni, de a színpad, a kollégák, a közönség annyira feltöltött, hogy a tapsrendben már kis híján szaladtam. Az előadás, a színpadi jelenlét gyógyszer a közönségnek és a színésznek is. Pedig nem volt könnyű nekem az elmúlt időszak, mindig csak azt emlegetik, hogy sikeresen megküzdöttem a prosztatarákkal. Egy frászt csak azzal, háromfajta rákom volt. Az, hogy meggyógyultam, hogy én nyertem, az a hozzáállásomnak köszönhető. Egyszerűen nem vettem róla tudomást, hogy van, nem voltam hajlandó elfogadni, hogy rákos vagyok, hogy ebbe meghalhatok. Mert aki úgy áll hozzá, hogy nagyon beteg, neki vége, aki nem harcol, az nem is nyerhet!

Kaptam egy jópofa pacemakert, ami rendszabályozza a szívritmusomat. Ez már egy újfajta készülék, de még így is oda kell figyelni arra, hogy hová tehetem, mit használhatok tudva, hogy ez a ketyere ott dolgozik a mellkasomban. Például nem tehetem a mobilomat a bal felső ingzsebembe, mert bezavarhatja. Sok minden van még részletezve a zárójelentésben, de a feleségem vigyáz rám! Van egy kis utóhatása a műtétnek, néha kicsit szédülök, de ez is alakul és teljesen jól leszek. A Borson keresztül is szeretném meghálálni a csodálatos orvosaimnak, Merkely Béla professzornak, Dr. Molnár Leventének és Becker Dávidnak, amit értem tettek, de ugyanúgy hálával tartozom az aneszteziológusomnak, és az összes ápolónak, akik végig kísérték a bent létemet a klinikán!