Paudits Béla a Madách és a József Attila Színház ünnepelt csillaga volt. Fényes musicalszerepek, kabarék, tévés fellépések kísérték az útját. És egy élettörténet, amely a csúcsok után szédítő zuhanásba fordult. A színművész a kilencvenes évektől egyre gyakrabban beszélt betegségről, magányról és kilátástalanságról. Halála, majd a körülötte kibontakozó hagyatéki vita végképp, és feloldhatatlanul ellentmondásossá tette életműve és sorsa kontrasztját.
A főiskolától a Madáchig egyenes út vezetett: Paudits Béla énekelt, táncolt és konferansziéként is emlékezetes alakításokat nyújtott. Filmekben és tévéműsorokban szerepelt, Jászai Mari-díjat kapott. Mégis, többször is hátat fordított a világot jelentő deszkáknak. Volt, hogy éveken át Kanadában élt, ahol kitanulta a gyémántcsiszolás mesterségét, de vendéglátós diplomát is szerzett és bárokat, vagy éppen éttermeket vezetett. Aztán lassan, de látványosan cserben hagyta őt a szerencséje és a színész, majd a vendéglátós szakma is.
A 2000-es évektől nyíltan beszélt nélkülözésről, fájdalomról, depresszióról. Egy 2013-as interjúban azt mondta, számára „megváltás lenne a halál”, és arról is beszélt, hogy a penészes falak között, fillérekből tengődik – szavai egyszerre voltak segélykiáltások és vádiratok a sorsa ellen. Ugyanekkor idézték tőle:
„A műtét sikerült, a beteg meghalt”
– keserű öniróniával foglalta össze állapotát. A nyilvánossághoz való, gyakran ambivalens viszonyát jól mutatta a TV2 Mokkájában kirobbant élő adásos botránya, ami sajnálatos módon tette őt mémmé egy generáció számára, akik korábban nem, vagy alig ismerték. Liptai Claudia hiába próbálta csitítani, Paudits trágár szavakkal rontott neki a sajtónak és Hajdú Péternek. A hétperces kirohanás azonnal televíziós legendává lett és egy ember kétségbeesésének örök lenyomata maradt.
A művész egészségi állapota innentől kezdve rohamos romlásnak indult. Gyomorfekély, fájdalmak, kórházi kezelések követték egymást. 2018 júniusában otthonában agyvérzést kapott, kórházba szállították, néhány nap múlva, 68 évesen meghalt. Halálhírét gondozója és barátja jelentette be. Paudits Béla hullámzó pályaíve így tragikus ponttal zárult. És egy tehetséges, fáradt, sebzett és a végletekig makacs, büszke ember képét hagyta ránk.
A halál után az egyetlen komoly vagyon, a II. kerületi lakás körül kezdődött méltatlan huzavona. A színész évtizedes barátja és gondozója, János arra hivatkozott, hogy Paudits Béla rá hagyta az ingatlant, miközben Paudits Béla lánya (neveltlánya), Emília is igényt formált rá. A végrendelet hol előkerültnek tűnt, hol eltűntnek mondták, a tárgyalások pedig elhúzódtak. Végül, évek múltán pont került a mondat végére: Emília lemondott az akkor már 50 millió forintra becsült lakásról, így a barátnál maradhatott az ingatlan.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.