Kovács Áron: „A hűtlenségnek a szikrája sincs bennem, 7 éve tart a kapcsolatom Zsófival!”

Bemelegítőemberből lett rádiós és tévés műsorvezető. Mindez a véletlen műve volt, az viszont már kevésbé, hogy Kovács Áronnak az évek alatt egy gyönyörű családja is lett. 

Kovács Áron gyerekei is örökölték apjuk művészi vénáját

Magyar szakos tanárként végeztél a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A szüleid szántak erre pályára?

„A szüleim örültek, de rám volt bízva, mi leszek. Az volt a fontos, hogy azt csináljam, amit szeretek, amitől boldog leszek. Járnak az előadásaimra. Gépésztechnikus édesanyám szerette volna, ha orvos leszek, gépészmérnök édesapám a vállalkozása folytatását bízta volna rám. De ahogy ők nem presszionáltak engem, úgy én sem akarom ráerőltetni a gyerekeimre a be nem teljesült szülői vágyakat. Máté hegedülni tanult, most gitározik, számítógép segítségével szerez-szerkeszt zenét. Luca jól táncol, színészi képességeket mutat, még bármi lehet. Milán kicsi, kétéves.”

Van egy csodaszép dalod, a Lennél, amit Máté közreműködésével adtatok elő: hegedűn kísér téged. Szerelmes, lánykérő hangulatú ez a szerzeményed.

„Az is. Kapom a fényképeket, az üzeneteket, hogy többen kérték meg a párjuk kezét, illetve házasodtak össze a Lennél-re. Akkor készült a dal, amikor Zsófi, a mátkám néhány órát nem volt otthon. A kis házi stúdióban dolgoztunk Mátéval, Luca meg kritizált. A dal tiszta egyszerűsége az, amire törekedtünk. Nem vagyok híve a nyilvános lánykérésnek. Autóban ültünk Zsófival, amikor azt mondtam neki, hogy szeretném, ha meghallgatna valamit. Egyszer csak felfigyelt a szövegre: „Mondd, leélnéd-e velem az életemet?” Akkor eltörött a mécses. Igent mondott.”

Szerencsések vagytok egymással. Bár huszonöt évvel vagy idősebb a párodnál, nem látszik a korkülönbség. Zsófi pedig nagyon szép nő.

„Velem van a Jóisten. Az ember úgy választ, hogy a szeretet meglegyen. Nem vagyok híve a nyilvános kérkedésnek, a dicsekvésnek. Az ember legszívesebben világgá kiáltaná a boldogságát. De sem a gyerekeim szépségével, sem az utazásainkkal nem keresem a médiumokat. Azzal pedig, hogy olyan gyönyörű nővel, mint a feleségem, eddig nem találkoztam, szintén nem dicsekszem, nem posztolok.”

Videókat vetítgetett, majd bemelegítő ember lett

Gimnáziumi tanár lehettél volna, de más utat választottál. Hogy kezdődött a karriered?

„Amíg el nem kezdtem, nem létezett magyar nyelvű karaoke. Klubokban dolgoztam, komoly műszaki fejlesztéseket kellett végeznem, megtanultam például a vágási technikát. Abban az időben még nem volt mobiltelefon, nem használták az internetet, nem találták fel a DVD-t. Videókat vetítgettem. Elterjedt, hogy aki magyarul akar énekelni, az hozzám jöjjön. Megkerestek, hogy nem akarok-e műsor előtti bemelegítő embernek jelentkezni a televízióba. Beléptem, semmiről semmit sem tudva, derékig érő hajjal. Kipróbáltak, és 15 perc alatt olyan hangulatba hoztam az embereket, hogy reggel 9.20-kor mindenki táncolt, énekelt. Nem árulták el, de jelen volt a TV2 vezérigazgatója is. Prokopp Róbert megkérdezte, nem akarok-e műsorvezető lenni. Hogyne akartam volna! És ő volt az a vezérigazgató, aki be is tartotta, amit ígért. Nagyon sokat tanultam Ónodi Györgytől, aki sok műsornak lett az írója, producere; azt mondta, hogy innentől csak rajtam múlik, mi lesz velem.”

Egymás után készültek a sikeres műsoraid. Volt közöttük kedvenc?

„Főműsoridős produkciók voltak, hol Sebestyén Balázs ellenfele lettem, hol az Áll az alkut vezettem. De mind közül a Popdaráló volt a legkedvesebb. Eljött megnézni a külföldi licenctulajdonos, és azt mondta, hogy jobb, mint az eredeti.”

Fellép az Edda-musicallel

A Viasat3-on az Észbontók műsora az emberek bugyutaságát, tájékozatlanságát emelte ki. Együtt tudtál érezni a felsült szereplőkkel?

„Erre azt tudom mondani, hogy nem minden a műveltség, a diploma. Ha netán autóbalesetet szenvednék, nagyobb lenne az esélye, hogy egy észbontós ember menti meg az életemet, mint egy, a valódi élettől távol álló egyetemi tanár.”

Hogy érzed magad mindabban, amivel foglalkozol?

„Nekem a zene, a színpad a hazaérkezés. Otthon érzem magam koncert, előadás közben, a nézők a barátaim. Ezt az adottságot a Jóistentől kaptam. Sok művész, előadó, színész fél a színpadra lépés előtt. Én nem tettem semmit azért, hogy nálam fordítva legyen. Végtelenül hálás vagyok érte.”

Írsz zenét, irodalmi értékű szövegeket, saját dalokat, musicalt, sok helyen, sok műfajban lépsz fel. Tudnál választani közülük?

„Sokan mégis a tévével azonosítanak. Egyik műfajt sem emelném ki annyira, hogy az egész életemet neki szenteljem. Én egyformán szeretek zenélni, tévézni, rádiózni, koncerteket adni, musicalekben szerepelni. Ha csak egyfélével foglalkoznék, meghalnék az unalomtól.”

Hajdan te is élted a zenészek életét. Ma már a magánéletedben végleg elkötelezted magad?

„Szikrája sincs meg bennem a hűtlenségnek. Hét éve tart a kapcsolatunk Zsófival. A szüleim példája van előttem: az övék az igazi, sírig tartó szerelem. Apám azt mondta, szerencse, hogy anyámmal egymásra találtak. Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen része benne. A színpad mellett az otthonom az, ahová hazaérkezem. Persze ebben nagyon sok munka van. És az embernek előbb önmagának kell lennie. Ez a vízválasztó. Érdekes, hogy önmagunkkal szemben kevés elvárásunk van, míg a világ felé csak elvárásaink vannak. Így nem fog menni.”

Lassan vége a nyárnak. Milyen fellépések várnak még rád szeptemberig?

„Koncertezem a Still Crazy nevű zenekarommal, játszom az István, a királyban Gyulán és Csorváson. Augusztus végén pedig az Operettszínházban lépek fel A kör című Edda-musicalben, amellyel bejártuk már az országot. A nyaralás megvolt, Görögországba utaztunk a családdal.”