Hajas László: Hitelt vettünk fel, le voltunk nullázva

Hajas László pár hete ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ennek kapcsán a hot! magazin készített a sztárfodrásszal interjút, aki betekintést engedett az színfalak mögé, ahol bizony nem voltak mindig boldog pillanatai.

hot!: Nemrégiben hetvenéves lettél. Úgy tudjuk, tartottak neked egy meglepetésbulit!

Hajas László: Nem tudtam az egészről semmit! Két hónapja kérdezte a feleségem, hogy akarok-e bulit. 

 Az Erzsébet térnél lementünk a mélygarázsba, majd amikor feljöttem, láttam, hogy egy vendéglátóipari egységben szinte az összes régi és új kollégám és a családom is ott volt. Állati jólesett, persze utána a whiskey is!

hot!: A születésnapi parti után ismét jöttek a dolgos hétköznapok?

Hajas László: Másnap indultunk Görögországba a családdal. Tartom, hogy a közösen megélt élmények fontosabbak, mint a tárgyak. Ezt nagyon régóta vallom, amióta elváltam az első feleségemtől. A nagylányom, Orsi már negyvenegy éves. 

Ezért van, hogy a mai napig együtt megyünk kikapcsolódni, egy évben legalább kétszer. Ilyenkor együtt van a család, társasozunk, jókat beszélgetünk.

hot!: Mozaikcsaládod van. Hogyan jönnek ki egymással a gyerekek?

Hajas László: Nagyon szeretik egymást! Judit is hozott egy lányt az előző házasságából: Bius négyéves volt, amikor megismertem, most pedig 32. 

Hajas László feleségével a nulláról építkeztek – nem a pénz vezette őket

hot!: Említetted, hogy inkább élményeket adsz a gyerekeidnek.

Hajas László: Amikor a fiam lediplomázott, kapott egy motort. Kaptak tőlem tárgyakat is, de mindig eseményhez kötöttem. Amúgy sem vagyok az, aki vágyik a vagyonra. 

Úgy voltam, mindig legyen annyi, hogy jól érezzem magam, de ennyi.

hot!: Volt valaha problémád a pénzzel?

Hajas László: Amikor húsz évvel ezelőtt építkeztünk a feleségemmel, annyira nem volt pénzünk, hogy fel kellett törnünk a kollégáimtól kapott malacperselyt, hogy ki tudjuk fizetni az esküvői vacsorát. Építkeztünk, hitelt vettünk fel, teljesen le voltunk nullázva. 

hot!: Ebből a hozzáállásból jön a jótékonykodás is?

Hajas László: Arról keveset szoktak írni az újságok! (Mosolyog.) Tíz éve minden évben anyák napján négyen-öten elmegyünk a Tűzoltó utcai klinikára, és megcsináljuk a haját azoknak az édesanyáknak, akik nem tudnak elmozdulni a gyerek mellől. 

Hajas László fia is két keréken érzi szabadnak magát

hot!: Ha már szóba jött a motor: hogyan jött az életedbe?

Hajas László: Ad egy olyan szabadságérzetet, amit semmi más. Meg persze parkolni és közlekedni is könnyebb vele! Emlékszem, amikor 15 éves voltam, alig vártam, hogy legyen egy kerékpárom. Eltörtem a lábam, hogy tudjak venni egy biciklit! Ugyanis a biztosítótól kaptam rá négyszáz forintot, és azt már csak ki kellett pótolni. Amikor fodrásztanuló lettem, a baráti körben divat lett a segédmotoros kerékpár. 

hot!: A fiad viszi tovább ezt?

Hajas László: Ugyanezt a folyamatot szerettem volna megadni neki is. Nyolcévesen kapott egy 50 köbcentis motort, és a forgalommentes utcákon tanítottam. Majd amikor érettségizett, kapott egy segédmotoros kerékpárt, amikor pedig nagyobb lett, letette a rendes motorkerékpár-jogosítványt, és imádja.

hot!: A feleséged mit szól ehhez a veszélyes hobbihoz?

Hajas László: Hiszek abban, hogy az utunk meg van írva, és amit a Jóisten elrendelt, az úgy lesz. 

Akkor megkértem a feleségemet, Juditot, engedje meg, hogy újra motorra üljek, mert korábban nem engedte. Féltett, de aztán szép lassan visszaszoktam rá.

Hajas László kora nem akadály – még mindig szenvedéllyel dolgozik

hot!: Vannak benned félelmek a korod miatt?

Hajas László: Nem foglalkozom vele. Ez egy szám, kész, túl vagyunk rajta, megyünk tovább. Minden fiatalon tart, legyen az a család vagy az a tudat, hogy mennyire fontos a mi szakmánk az emberek életében. A vendégek számára fontos a jó frizura, nekem pedig az, hogy minőségi szakemberek legyenek itthon. 

Persze még mindig vannak olyan oktatóhelyek, ahol becsapják az embereket: odamennek, és azt hiszik, hogy nyolc hónap alatt megtanulják a szakmát – közben pedig egy vécépapírral egyenértékű bizonyítványt kapnak. A komplex szakmát nem lehet már csak iskolákban megtanítani.

hot!: Hiszel a sorsban?

Hajas László: Pályakezdő koromban egyszer egy házibuliban jósoltak nekem. Azt mondta a srác, hogy nem leszek katona, megoldódik a szalonban lévő aktuális problémám, meghal egy közeli hozzátartozóm öt éven belül, és én leszek Magyarország egyik legismertebb fodrásza, illetve két gyermekem lesz. 

hot!: Mi volt az, ami miatt megszeretted a szakmádat?

Hajas László: Van egy olyan mondásom, hogy csak az menjen fodrásznak, aki szereti a másik embert, és szeret annak adni. 

Addig tervezek dolgozni, amíg kiesik a kezemből az olló. Még bírom, inkább szellemileg fáradok el egy hosszú nap után. Álmaim pedig mindig voltak: szeretnék létrehozni egy fodrászmúzeumot, régiségekkel.

hot!: Nemrégiben ki is tüntettek!

Hajas László: Úgy kezdődött, hogy éppen forgattam, amikor megjelent két fiú, hogy levelet hoztak a miniszterelnöktől, amiben felköszöntött. Már ott meglepődtem, de aztán mondták, hogy valamit elfelejtettek, és itt alá kellene írnom, mert kitüntetést kapok. 

Az ember mindig keresi a visszaigazolásokat, ez pedig úgy érzem, igazi megtiszteltetés.