„Nehogy túléljem őt, ez a legnagyobb félelmem” – Trokán Anna szívszorító vallomása a gyerekéről

Gyermeket nevelni egyszerre áldás és kihívás, különösen akkor, ha az ember saját gyermekkorát tartja mércének. Trokán Anna anyaként őszintén mesélt a mindennapi szülői dilemmákról, a félelmekről, és arról, mi mindenben tükröz vissza bennünket a saját gyermekünk.

Trokán Anna nem paraanya

Trokán Anna nemcsak a hazai színházi élet ismert arca, hanem egy olyan család gyermeke, ahol a művészet és a mély érzelmek kéz a kézben járnak: Trokán Péter lányai közül ő az, aki most anyaként is keresi az egyensúlyt a szív, az értelem és a felelősség között. A Palikék Világa legújabb beszélgetésében nyíltan beszélt arról, hogyan éli meg a szülői szerepet, milyen félelmek gyötrik, és mit tart a legnagyobb kihívásnak a gyereknevelésben.

„A gyerek az én tükröm” – vallja, és ezzel meg is adja a beszélgetés alaphangját. A színésznő szerint a legnehezebb dolog az, hogy folyamatosan szembesülünk saját döntéseink, reakcióink következményeivel. A gyerek visszatükrözi mindazt, amit kap – jó és rossz értelemben is. És ez a tükör néha fájdalmasan éles képet ad.

Trokán Anna gyermeke már nyolcéves lesz, és a vele töltött idő alatt újra és újra felteszi magának a kérdést, „Jó vagyok-e?” Az ő saját gyermekkora számára etalon volt – tele biztonsággal, szeretettel, következetességgel –, és most azt szeretné, ha a fia is hasonló élményeket kapna. De a belső bizonytalanság, a globális aggodalom, az „életben marad-e?” típusú mély félelmek újra és újra előbukkannak. 

A színésznő szerint ezek a szorongások sokszor tehát generációkon ívelnek át. Bár a hétköznapi teendők során nem tartja magát paraanyának, a hosszú távú kilátások – egészség, boldogság, életminőség – komolyan nyomasztják. Trokán Anna férje ezzel szemben kiegyensúlyozott, bizakodó természet, aki higgadtságával ellensúlyozza a színésznő aggódó énjét. Ez az egyensúly sokat segít a hétköznapokban.

Fontos a gondolataink szabályozása

Trokán Anna már most sokszor azon tanakodik, hogy miként fogja kezelni gyermekét, amikor beköszönt a kiskamaszkor– hormonok, hangulatingadozások, zárkózottság. Figyeli a kamaszokat maga körül, és azon töpreng, miként tud majd jól jelen lenni ebben az új életszakaszban is. 

Az interjú egyik legerőteljesebb gondolata az, amikor az emberi létről beszél: „Az igazi mindenható az újszülött, nem az egoista felnőttek.” Szerinte a gyerek nem gonosz, nem rossz – csak tiszta, szeretetre éhes lény. És bár nem könnyű mindig türelmesnek, jelenlévőnek lenni, szerinte megéri: ha megsimogatjuk, ha odamegyünk, ha valóban látjuk és érezzük őt, talán egy kicsit jobb hellyé tehetjük a világot.

Trokán Anna Palikék Világa podcastben hallható gondolatai nemcsak az anyáknak, hanem minden embernek szólnak, aki valaha nevelt, tanított vagy szeretett egy gyermeket. Mert a gyereknevelés végső soron nem más, mint egy folyamatos önismereti utazás – fájdalmas, szép, és végtelenül emberi.