Szeptember 25. az augsburgi vallásbéke emléknapja, amely jelentős mérföldkő volt a vallási türelem történetében, még ha nem is jelentett teljes szabadságot. A 470 éve aláírt, evangélikus vallást hivatalosan elismerő egyezmény nem csupán politikai kompromisszum volt, hanem a modern Európa vallási sokszínűségének egyik előzménye is.

Harcok helyett egyezség – az evangélikus vallást hivatalosan elismerő augsburgi vallásbéke öröksége

A XVI. század Európáját vallásháborúk, megosztottság és hosszú évekig tartó fegyveres küzdelmek jellemezték. A reformáció terjedése alapjaiban rengette meg a katolikus egyház és a Német-római Birodalom addig megszokott rendjét, s a fejedelmek közötti szövetségek és háborúk szinte folyamatosan alakították a politikai térképet.

A wormsi birodalmi gyűlés, az 1529-es speyeri egyezmény, majd az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés mind olyan állomások voltak, ahol igyekeztek rendezni a felekezeti ellentéteket, de tartós megoldást egyik sem hozott. A Luther tanait követő protestáns fejedelmek és a katolikus uralkodók szembenállása újabb és újabb fegyveres összecsapásokhoz vezetett, melyek számos áldozatot követeltek.

Végül 1555-ben, az augsburgi birodalmi gyűlésen született meg az a vallásbéke, amely pontot tett a pusztító vallásháborúk sorára. A szerződés értelmében a katolikus és a lutheránus felekezet egyenjogúságot nyert, a fejedelmek pedig szabadon választhattak vallást területük számára. Ekkor fogalmazták meg a híres elvet: „Cuius regio, eius religio” – vagyis „akié a föld, azé a vallás”. Ez a megállapodás gyakorlatilag elismerte a birodalom felekezeti megosztottságát, ugyanakkor korlátozásokat is tartalmazott, például a reformátusokra nem terjedt ki a védelem.

Most pedig lássuk, mennyire ismered az evangélikus egyház történetét és az augsburgi vallásbéke hátterét – teszteld tudásodat ezzel a 10 kérdéses kvízzel! 

Ezek a kvízek is érdekelhetnek: