Lépj be Umbria varázslatos világába – Olaszország rejtett ékszerdoboza, amit mindenkinek látnia kell

Az olasz csizmának van egy tartománya, amely nem keresi a reflektorfényt, mégis egészen magával ragadó. Nem akar Toszkána lenni, és nem is kell annak lennie – Umbria ugyanis a maga természetes módján tökéletes. Itt a hegyek és erdők nem díszletek, hanem a valóság: nedves avar, ködpárába burkolt, aranyszínben tündöklő domboldalak, fák között szaglászó vadak. Ősszel a levegő tele van az avar, az olívaolaj és az eső illatával – és persze a föld kincsével, a szarvasgombával.

Umbria, az őszinte olasz vidék

A tartományban a szarvasgomba-vadászat nem turistalátványosság, hanem életforma, ahol göndör szőrű lagotto romagnolo kutyákkal keresik az erdők fekete aranyát. Ősszel, a fekete szarvasgombák szezonjában, a vadon és az eső illata egészen lenyűgöző módon keveredik – és az ember megérti, miért hívják Umbriát Olaszország „zöld szívének”.

A valaha mezőgazdasági központként működő birtok – mely 300 éve ugyanannak a családnak a tulajdona – mára a régió egyik legigényesebb szálláshelye, ahol a felújított kőházak nyugalma szinte tapintható. Az egyik villa egy régi templom és paplak helyén áll. Bent hatalmas konyha, fagerendás mennyezet és kandalló köré rendezett fotelek várják az őszi estéket. Kint az októberi párában időnként vaddisznók és rókák csörtetnek – a természet itt mindig jelen van.

A birtokon működő gazdaságban kecskék, nyulak és méhek is élnek, a házi készítésű méz pedig minden reggeli asztalon ott van. Az itt termett alapanyagokból főznek a helyi étteremben is: pecorino körtével, házi tészták fekete szarvasgombával és illatos olívaolajjal – ezek az umbriai ősz ízei.

Séta a dombok között

Umbria legjobban gyalog fedezhető fel. A középkori falvak – Giano dell’Umbria, Montefalco, Assisi – egymástól kényelmes túratávolságra találhatók, köztük olajfák, vadspárga teremnek és időnként egy-egy pásztorkutya őrzi a határt. A séták során olyan, mintha az ember egy reneszánsz festmény hátterében járna.

Montefalcóban, a San Francesco templomban Benozzo Gozzoli 1452-ben készült freskói idézik meg Szent Ferenc életét – ugyanazt a tájat festette meg, amely ma is a templom körül terül el. Az élmény nemcsak művészettörténeti, hanem lelki mélységű is: Umbria nyugalma itt tapintható legjobban.

Perugiában, a Nobile Collegio del Cambio falain Perugino és talán a fiatal Raffaello alakjai néznek vissza. Az aprólékosan megfestett római és görög bölcsek, a reneszánsz emberi szépség és harmónia képei ebben a kisvárosi környezetben még különösebb súlyt kapnak.

Umbria íze és állandósága

Umbriában egyetlen napot sem lehet eltölteni anélkül, hogy az ember meg ne kóstolná a vidék ízeit. A helyi trattoriákban a menü nem a turistáknak szól, hanem azoknak, akik szeretik az egyszerű, vidéki, de fenséges, erdei, mezei ízvilágú ételeket. Ribollita, házi tészta rukkolapestos mártással, egy pohár vörösbor, és minden a helyére kerül.

Az egyik étterem tulajdonosa egyszer azt mondta: „Ha elegáns vagy, ez nem a te helyed.” És talán ez az, ami leginkább kifejezi Umbria lényegét: itt nincs szükség csillogásra. A világ körülöttünk változik, de Umbria marad, amilyen mindig is volt – nyugodt, természetes és gyönyörű.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: