Meghökkentő tények a világ egyik legelzártabb országáról: Szaúd-Arábia, ahogy még a turisták sem tapasztalták

Mindig is vonzott Szaúd-Arábia. Talán az egzotikus, sivatagi hangulata, talán az, hogy egy tiltott, zárt világ, ahová csak kevesek léphettek be. Talán csak az, hogy képzeletben mindenféle fűszerillatú, datolyaízű álommal vontam körbe. De a valóságról persze fogalmam sem volt.

Szaúd-Arábia, az elzárt világ

Pedig szeretem az arab világot, a kultúrát, számos iszlám országban jártam, így elméletben a szaúdi helyzettel is tisztában voltam. A wahhábita vallású – az iszlám egyik legszigorúbb, legkonzervatívabb irányzata – országban rendkívül kemény szabályok és törvények uralkodnak (igen, még mindig), ahol nem hogy turistaként nem láttak volna szívesen, de nőként – jó esetben – még láthatatlan is lettem volna.

Amikor aztán édesapám jó két évtizeddel ezelőtt Szaúdiba szerződött edzőnek, azt gondoltam, hogy eljött az én időm, most van itt a lehetőség, hogy végre a saját szememmel is láthassam ezt a különleges, elzárt világot. És hiába mondta apám, hogy valójában nem tudnék ott mit csinálni, hiszen a turizmus, mint olyan, nem létezik az országban, a nyilvános helyek nagy részén még női mosdók sincsenek, az utcára pedig én is csak mindent takaró ruházatban léphetnék ki, hajthatatlan maradtam. Menni akartam, méghozzá minden áron.

Amire ugyan családlátogatás címén már lett volna lehetőségem, de végül mégis meghiúsult az egész, mivel édesapám három év után eljött Szaúdiból, ami ezután még hosszú éveken át egy bezárkózott, dúsgazdag ország maradt, amelynek esze ágában sem volt az idegenforgalmi jellegű nyitás.

Turisztikai nyitás – egy új, felfedezésre váró desztináció

Így aztán én voltam legjobban meglepve, amikor 2019. szeptember 27-én, a turizmus világnapján a Rijád melletti Diriyahban bejelentették, hogy az ország először ad ki turizmusra vonatkozó vízumot – előtte ugyanis csak vallási (a haddzsra, vagyis a mekkai zarándoklatra, illetve az umrah-ra, ami a kis zarándoklat neve), illetve üzleti vagy hivatalos meghívás esetén lehetett oda belépni.

Szaúd-Arábia tehát végre megnyitotta kapuit a turisták előtt, így az eddig hermetikusan elzárt, de egzotikus és felfedezésre váró országot most az újdonság varázsa lengi körbe, amelyet addig érdemes átélni és megtapasztalni, amíg nem kell turisták tömegeit kerülgetni.

És hogy miért érdemes ellátogatni ebbe a hatalmas sivatagi országba? Nos, bőven akad itt is látnivaló, így akár egy-két hetet is eltölthetünk úgy Szaúdiban, hogy csak a legfontosabb látnivalókat barangoltuk be.

A sivatag kincsei

Az országban nyolc UNESCO Világörökségi helyszínt is találunk, mind közül talán a legfontosabb Madain Szálih, amelynek neve az átlag utazónak talán nem túl sokatmondó, aki azonban rajong a jordániai Petráért, az ezt a helyszínt is szeretni fogja, ugyanis ez a szomszédos rózsaszín sziklaváros „kis testvére”. A 131 sírhelyet rejtő, korábban Hegra néven ismert régészeti lelőhely ugyanis a nabateus civilizáció másik fontos emléke Petra mellett. A különbség csupán annyi, hogy a jordániai sírokkal ellentétben a szaúdi sírokat feliratok díszítik, és Madain Szálihban tized annyi turista sem hömpölyög, mint Petrában.

Nem messze innen terül el a 2500 éves oázis város, Al Ula, amely szintén rengeteg látnivalót rejt a jellegzetes vályogtégla sikátorok és épületek mellett is. Dedan, a Kr. e. V-I. század között virágzó ősi arab királyság temetkezési templomai, a Harrat Al-'Uwayrid vulkanikus mezőinek természeti csodái, az Ekma-szurdok, a lélegzetelállító Jibal al Rukkab kanyon, vagy a gigantikus elefántszikla, a Jabal AlFil.

Az Arab-félsziget keleti részén található Al-Ahsza a világ legnagyobb oázisa, mintegy 2,5 millió datolyapálmával. A világörökségi helyszín kertek, csatornák, források és történelmi épületek együttese, amelyek a neolitikumtól napjainkig bizonyítják itt az ember jelenlétét. Erődök, mecsetek és vízgazdálkodási emlékek sora teszi különlegessé ezt az egyedülálló kultúrtájat, ahol a természet és az emberi tevékenység harmonikusan létezik egymás mellett.

Városi csodák

Persze maga a főváros, Rijád is tartogat kulturális különlegességeket, például az At-Turaif kerületet a Diriyah városrészben, amely szintén UNESCO Világörökségű helyszín. Ez volt az Al Saud-dinasztia, Szaúd-Arábia uralkodócsaládjának ősi fészke, melyet a XV. században alapítottak, majd a XVIII-XIX. század fordulóján hatalmi központként működött, egészen 1818-as lerombolásáig.

A vályogtéglából épült városrész a sivatagi klímához igazodva a közép-arábiai építészet jellegzetességeit őrzi. Legfontosabb emléke a XIX. század elején emelt, négyemeletes Szalva-palota, amely az első Szaúdi-dinasztia egyik legjelentősebb alkotása. A települést erődrendszer védte, fellegvára pedig a wahhábita mozgalom első központja volt.

Ami a modern fővárost illeti, futurisztikus látványosságai – például a Kingdom Centre Tower sky bridge-e – jól mutatják a régi és az új kontrasztját. A Nemzeti Múzeum és a modern művészeti negyedek pedig betekintést adnak az ország átalakuló kulturális világába.

Dzsidda – ahol annak idején édesapám is edzősködött – a XVI-XIX. század között a Vörös-tenger és az Indiai-óceán térségének fontos kereskedelmi központja volt. Itt kötöttek ki a Távol-Keletről érkező fűszerek, illetve a tengeri Selyem- és Jáde-út egyik fontos kikötője is ez a település volt, illetve ide érkeztek a keleti muszlimok az éves zarándoklatra, hogy aztán szárazföldön folytathassák útjukat a szent városokba, Mekkába és Medinába.

Így nem meglepő módon Dzsidda lakossága – különösen Szaúd-Arábia többi részéhez képest – meglehetősen kozmopolita volt. Már a legkorábbi időktől kezdve megfordultak itt ázsiai, európai és afrikai emberek is. Dzsidda történelmi városközpontját – amely szintén UNESCO Világörökség – ma is azok a XIX. századi kereskedőházak uralják, amelyek az egykori elit megrendelésére épültek. A faerkélyekkel díszített épületek nemcsak a levegő keringetésére szolgáló különleges technikáikról híresek, hanem arról is, hogy földszintjükön kereskedelmi élet zajlott, tetejükön pedig zarándokokat láttak vendégül.

Jó, ha tudod...

• Öltözködés: a nőknek már nem kötelező abaját viselni (a helyieknek sem), de mindkét nemnél elvárt a visszafogott, fedett öltözet.
• Alkoholfogyasztás: tilos, sem vásárlás, sem fogyasztás nem engedélyezett.
• Vallási helyek: a mekkai és medinai szent területek nem muszlimok számára nem látogathatók.
• Fényképezés: kerülendő a katonai létesítmények, kormányzati épületek és idegenek engedély nélküli fotózása.
• Hétvége: péntek és szombat a hivatalos pihenőnap, ilyenkor sok üzlet és intézmény zárva tart.
• Közlekedés: nők vezethetnek már autót, de bérlésnél érdemes előre tájékozódni a feltételekről.
• Ramadán idején: nappal tilos nyilvánosan enni, inni vagy dohányozni.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: