
Granada neve egzotikumként él az utazók képzeletében: egy város, amely egyszerre légies és szenvedélyes, fűszer és narancsillatú, rejtelmes és napfényes. Andalúzia szívében, a Sierra Nevada lábánál fekvő város a mór birodalom utolsó bástyája volt Európában, és ezt a hagyatékot ma is szinte érinteni lehet a kőfalakon, udvarokon, árkádokon. Az Alhambra bástyái felett lebegő reggeli köd, az Albaicín fehér házai között kanyargó utcák, vagy a flamenco egy barlangból kiszűrődő dallama – Granada nem látvány, hanem élmény.
Kevés hely van Európában, amely olyan áthatóan idézi meg a középkori iszlám művészet és építészet szellemét, mint az Alhambra, Andalúzia szimbóluma. A Nasrid-paloták kecses boltívei, a finoman vésett stukkódíszítések és a suttogó vízcsobogókkal teli udvarok a XIII-XV. századi mór Granada fénypontjai voltak. A Palacios Nazaríes, a Generalife kertjei és a katonai erőd, az Alcazaba együttese egyszerre monumentális és költői.
A teljes Alhambra-látogatásra (Paloták, Generalife, Alcazaba) a belépő: 47 €-tól indul (kb. 18 330 Ft). Jegyet elővételben ajánlott foglalni, különösen a főszezonban, mivel napokra előre elfogynak. A paloták közül a Leó-udvar a legismertebb – közepén tizenkét márványoroszlán tartja az időtlen vízkutat, miközben a csendes folyosókon sétálva úgy érzed, mintha maga a történelem suttogna mögötted.
Az Alhambra dombjával szemben emelkedik az Albaicín – a város legrégebbi negyede. Itt nincs két egyforma utca, a házak vakolt falai mögül rózsák kandikálnak, a lépcsők a semmibe vezetnek, majd hirtelen kilátóvá nyílnak. A Mirador de San Nicolás kilátóteraszról pazar látvány tárul elénk: az Alhambra vörös tömbje, mögötte a havas hegyek, alattunk pedig a kanyargó Darro folyó.
Az Albaicínban érdemes felkeresni az El Bañuelo nevű egykori arab fürdőt is – ez az egyik legjobb állapotban fennmaradt mór hammam Spanyolországban. A boltíves kőfürdők félhomálya ma már kiállításként működik.
Granada katolikus arcát a katolikus királyok – Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella – öröksége határozza meg. A város szívében álló Granadai katedrális egy reneszánsz-barokk hibrid csoda: aranyozott boltívek, masszív márványoszlopok és egy monumentális főoltár hirdeti az új korszak dicsőségét.
Közvetlen mellette található a Királyi kápolna (Capilla Real), ahol a katolikus királyok sírjai nyugszanak – egy-egy pillantás az alabástrom szarkofágokra elegendő ahhoz, hogy beleremegjen a történelem iránt érzékeny utazó.
Amikor leszáll a nap, akkor bújik elő Granada igazi lelke. A Sacromonte negyed barlanglakásaiban flamencoestek pezsdítik fel a levegőt – ezek nem turistaattrakciók, hanem őszinte, testet és lelket megmozgató előadások. A tapssal ritmizált ének, a testet szinte szoborszerűen mozgató tánc és a gitár ősi zöngéi olyan mélyről jönnek, mint a hegy gyomra.
A belvárostól nem messze található a Carmen de los Mártires, egy kevéssé ismert, de varázslatos kert – tóval, pávával, kőhíddal. Ingyenes, és tökéletes pihenőhely a sok lépcső után. A Granadai Régészeti Múzeum is kellemes meglepetés: római kori leletek, mór használati tárgyak és középkori kéziratok sorakoznak a hűvös termekben.
Granadában a gasztronómia nem külön program, hanem az utazás része. Itt még él a hagyomány: ha italt rendelsz (sör, bor, fröccs), kapsz mellé ingyen tapas-t – és nem mogyorót vagy olívabogyót, hanem főfogás méretű falatokat. Egy ital ára: 2–4 € (kb. 800–1 600 Ft), de egy jól megválasztott tapasbárban 2-3 ital után gyakorlatilag megvacsoráztál.
Érdemes kipróbálni:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.