Furcsa széltornyok bukkantak fel Dubajban – Az ősi perzsa titok, aminél jobbat nem találtak ki a kánikula elviselésére

Nyár van, kánikula, azt sem tudjuk, hová meneküljünk a perzselő forróság, az elviselhetetlen magas páratartalom elől. Kereszthuzat a lakásban, 18 fokra lecsavarjuk a légkondit, és szívünk szerint még a fagyasztóba is beülnénk. De sokszor úgy érezzük, még ez is kevés lenne.

Ősi módszer kánikula ellen

Ha valaki járt már Dubajban, tudja: a hőség ott sem tréfál. Sőt, ott tombol csak igazán. Napközben sokszor 40-45 fok körül jár a hőmérséklet, a 30 fok körüli éjszakák pedig alig hoznak felfrissülést. Ha azonban megnézed Dubaj óvárosának régi negyedét, feltűnhetnek azok a jellegzetes tornyok a házak tetején, amelyeket sok turista nem is tud mire vélni elsőre.

Pedig az ősi perzsa megoldásként ismert szélfogók (más néven badgirek) a mai napig szó szerint életmentő funkciót töltenek be a kánikulától uralt régióban, ahogy évszázadok óta praktikus hűtésként szolgálnak.

De mi is ez pontosan? Egy ősi, nulla energiás hűtőrendszer, amelyet a helyi építészet igazított a Közel-Kelet különleges klímájához. És nem, nem csak a perzsa sivatagot kell magunk elé képzelni, hiszen Dubaj például egy sajátos, tengerparti, párás-forró éghajlaton fekszik, ahol a nappali kánikula és a tenger közelsége alkotja a hőséget és a párát egyszerre. A badgirek azonban mindenütt jelesre vizsgáznak.

Dubaj óvárosának különleges hűtőgépei

Ha végigsétálsz az óváros keskeny okkersárga utcáin, és megfigyeled az ódon negyed építészeti megoldásait, észreveheted, hogy a szélfogó tornyok mindenütt ott magasodnak a régi házak tetején – ezek nem csak látványosságok, szépen kidolgozott építészeti elemek, hanem egy természetes, ősi klímarendszer részei.

A lényegük egyszerű, mégis zseniális: a torony több irányból befogja a bejövő szelet, aztán ezt a levegőt levezeti a ház belsejébe, miközben a belső, meleg levegő távozik. Olyan ez, mint egy szélcsatorna, amely nem engedi, hogy a forróság bent rekedjen. A falak vastagok, sokszor agyagból vagy téglából épültek, így jól szigetelnek a nap perzselő sugarai ellen.

De valóban tényleg működik? A tapasztalat és a helyszíni mérések is igazolják: a szélfogóval ellátott házak belsejében akár 10-15 fokkal is hűvösebb lehet, mint kint. Mindez anélkül, hogy bármiféle áramot, vagy modern technikai megoldást is használnának.

Hogyan lesz ebből friss levegő?

A szélfogók tervezése azért is izgalmas, mert igazodniuk kell a helyi szelekhez. Dubajban többnyire a légmozgás iránya változó, ezenkívül a meleg párás levegő is gondot okoz. A tornyok ezért több légnyílással készültek, amelyeket ha kell, lehet nyitni, vagy épp zárni.

Nem elhanyagolható, hogy az épületek alatti helyiségekben – az eredeti perzsa hagyományokhoz hűen – néhol hűvös, felszín alatti vízrendszerek is megtalálhatók, amelyek további párologtatásos hűtést kínálnak. Ez egy egészen zseniális módszer: a friss, hűvös levegő a víz felett áramlik, így még tovább csökken a hőmérséklete, amikor belép az otthonba.

Miért jó ez az ősi perzsa megoldás ma is?

A Közel-Keleten, így Dubajban is, az év nagy részében kánikula tombol. Június, július, augusztus – a legmelegebb hónapokban akár 40-45 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, az éjszakák pedig alig hűlnek 30 fok alá. Ilyen körülmények között a légkondicionálók miatt óriási az energiaigény, amik emellett zajosak is, és nem kis terhet rónak a környezetre.

A szélfogók viszont nem fogyasztanak semmit, csendesek, ráadásul a helyi építészet természetes részei. Azok, akik jártak már Dubaji óvárosában, Bastakiyában, vagy az Al Fahdi negyedben, láthatták, hogy a helyi lakók ma is használják ezt a hatékony megoldást – főleg olyan épületeknél, amelyek hagyományos módon épültek. Sőt, a badgirek rendszerét a modern építészek is újra felfedezik, mert jól illeszkedik a fenntartható, zöld építészeti szemlélethez.

De honnan ered ez a megoldás?

A perzsa eredetű badgirek, vagyis e széltornyok több ezer éves múltra tekintenek vissza, és Irán sivatagi városaiban máig élő, használatban lévő építészeti megoldások. Ezek a tornyok, amelyek nevükben is hordozzák a „szélcsapda” jelentést, elsősorban a sivatagi és félsivatagi klíma okozta nagy hőmérsékletingadozásra adtak természetes választ, szellőzést és hűtést biztosítva a bent élők számára.

Különösen híresek a közép-iráni városban, Yazd-ban található széltornyok, amelyek több száz éve állják az idő próbáját, és a lakók a modern légkondicionálók helyett alkalmazzák őket otthonaikban. A technológia nemcsak praktikus, de az iráni építészet jellegzetes, esztétikus része is egyben – így a badgirek ma is egyfajta hidat jelentenek a múlt és a jelen között Iránban is.

A badgirek végül a régió történelmi kereskedelmi kapcsolatai és kulturális kölcsönhatásai révén kerültek Perzsiából az Öböl-menti térségbe, így Dubajiba is. Irán közelsége és a perzsa kereskedők hatékony jelenléte a XIX-XX. században hozzájárult ahhoz, hogy ezt a természetes hűtési technikát átvették és beépítették a dubaji hagyományos építészetbe.

Nem csupán nosztalgia – élő, működő technika

A szélfogók nem csak múzeumi látványosságként működnek. A környezettudatosság jegyében Dubajban és más közel-keleti városokban is egyre több épület épül úgy, hogy szélfogókkal megoldott passzív hűtést biztosít, úgy, hogy közben az épített környezet látványát is gazdagítja.

Ha legközelebb Dubajban, az óvárosban jársz, meleg nyári napokon figyeld meg, hogyan kavarog a levegő a szélfogók környékén! Ezek a régi tornyok valóban lehűtik a környéket, így a jövőben már egészen más megközelítéssel gondolhatsz majd rájuk, mint valamiféle érthetetlen turistalátványosságra.

Ezek az ősi perzsa szélfogók is azt bizonyítják: néha a régi megoldásokban van a jövő titka.

Az alábbi videón megnézheted, hogyan működnek a badgirek:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: