A goiânia-i sugárfertőzöttséget okozó baleset akkor kezdődött, amikor egy magán sugárterápiás intézet átköltözött, és hátrahagyott egy berendezést. Ez egy cézium-137-es távterápiás egység volt, amiről tájékoztatniuk kellett volna a hatóságokat, de nem tették.
A radioaktív berendezés a helyszínen maradt az épület bontása során, ahol később két ember fedezte fel, akik úgy gondolták, hogy némi értékkel bírhat. Nem tudván, mit akarnak felvenni, hazavitték a fémdarabot, és megpróbálták szétszedni, így végül felfedték a halálos tartalmát.
„A radioaktív forrás cézium-klorid só formájában volt, amely jól oldódik és könnyen diszpergálható" – áll a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) kezdeti jelentésében. „Környezetszennyezés következett be, melynek egyik eredménye több személy külső besugárzása és belső szennyeződése volt. Így kezdődött az egyik legsúlyosabb radiológiai baleset, amely valaha történt."
A kapszula elrepedt, és elkezdték árulni az alkatrészeit, mire az egyik vásárló észrevette, hogy valami kéken világít a sötétben. A különös látvány sok barátot és családot csábított, akik meg akarták nézni a dolgot.
Az emberek pedig rizsszem méretű mintákat vittek haza belőle, voltak akik ékszert akartak belőle készíteni.
Körülbelül öt nappal később jelentkeztek náluk először a sugárfertőzés tünetei. Ezek kezdetben gyomor-bélrendszeri problémák voltak, amelyeket akkor még nem ismertek fel a besugárzás következményeként, de amikor valaki végül bemutatta a kapszulát a közegészségügyi osztálynak, nyilvánvalóvá vált a helyzet súlyossága.
Egy stadion a szennyezett és sérült emberek ideiglenes befogadó területévé vált, és összesen mintegy 112 000 embert figyeltek meg, akik közül 249-ről derült ki, hogy kívülről vagy belülről sugárszennyezettek. Több mint 20-an szorultak kórházi kezelésre, négyen pedig akut sugárbetegségben haltak meg.
Becslések szerint a legrosszabbul érintettek körülbelül 4,5–6 Gray (Gy) közötti sugárdózisnak voltak kitéve. A Centers for Disease Control and Prevention szerint az akut sugárszindróma kockázatának kitéve egy személynek csak 0,7-es Gy-értéknek kell lennie, így a goiânia-i baleset áldozatai a történelem legtöbbet besugárzott emberei közé kerültek - írja az Iflscience.
A brazil goiâniai balesetben érintett 110 ember vérvizsgálata nullától 7 Gy-ig terjedő sugárterhelést mutatott ki, és bár vannak olyan gyógyszerek, amelyek a céziumterhelés ellen adhatók, a szöveteikben okozott károsodás azt jelenti, hogy még a túlélőkben is kialakulhatnak betegségek, köztük rák.
„A cézium-137 lenyeléssel vagy belélegzéssel jut be a szervezetbe" - olvasható a Clinical Toxicology folyóiratban megjelent tanulmányban.
Ez az izotóp béta- és gamma-sugárzást bocsát ki, az ionizáló sugárzás mindkét formája károsítja az élő szöveteket."
Az ilyen berendezések több tízezer évig fenyegetést jelenthetnek az emberi életre, és ez a tény emlékeztet arra, hogy ne hagyjuk a radioaktív anyagokat ott, ahol az emberek felvehetik őket.
Az alábbi rövid dokumentumfilm bemutatja a történteket:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.