Egy második világháborús német hajóroncs például, amely 80 éve ül a tengerfenéken, szennyező anyagokat - veszélyes nehézfémeket -szivárogtat ki a vízbe és az iszapba maga alatt - olvasható az IFLSience oldalán.
A hajóroncs a V-1302 John Mahn nevű hajó, amely az Északi-tenger belgiumi részén süllyedt el. Kezdetben egy német halászhajó volt, de később a második világháború alatt járőrhajóként fogták munkába. Ezen idő alatt támadta meg a brit királyi légierő 1942-ben, és végül el is süllyesztette.
A feltételezések szerint az első és a második világháborús hajóroncsok szerte a világon, együttesen körülbelül 2,5 millió és 20,4 millió tonna közötti kőolajszármazékot őriznem a gyomrukban. Ami azt mutatja, hogy bár érdekesek a kutatók és búvárok számára, tele vannak szennyező anyagokkal.
Hogy megállapítsák ezek a szennyező anyagok milyen hatással lehetnek a környezetre, a tudósok üledékmintákat vettek a V-1302 hajóról és a közvetlenül körülötte lévő tengerfenékről. Az elemzések kimutatták, hogy a hajóroncs számos mérgező és szennyező anyagot szivárogtat ki a környezetbe, köztük nehézfémeket (például nikkelt és rezet), policiklusos aromás szénhidrogéneket (a szénben, kőolajban és benzinben található vegyi anyagokat), valamint arzént és robbanásveszélyes vegyületeket.
A kutatásba azért kezdtek bele a Genti Egyetem kutatói, mert szerették volna látni, hogy a Belgium környéki vizek helyi mikrobaközösségeit mennyire formálják az itt elsüllyedt régi hajóroncsok. Illetve még mindig hatással vannak-e a környező üledékre - magyarázta a tanulmány vezető szerzője Josefien van Landuyt, a Genti Egyetem közleményében.
A mikrobiológiai elemzés pedig végül azt tárta fel, hogy a szivárgó hajóroncs nemcsak a közvetlen környékét, hanem a tengerfenék mikrobiomját is megváltoztatta. Ennek az az oka, hogy vannak olyan furcsa mikrobák, amelyek kifejezetten vonzódnak a korábban említett policiklusos aromás szénhidrogénekhez, ezért ezeket nagyobb koncentrációban találták meg a legszennyezettebb területeken.
A mikrobák másik csoportja, a szulfátredukáló baktériumok, például a Desulfobulbia, a hajóroncs testén élték fel, és hozzájárultak annak korróziójához. A fenti, angol nyelvű videóban láthatjuk a hajó eredeti formáját.
„Bár a roncsok legtöbbször mesterséges zátonyként funkcionálnak, és óriási történetmesélő értékkel bírnak, nem szabad elfelejteni, hogy veszélyes, ember alkotta tárgyak is egyben, melyeknek nem szabadna ott heverniük ahol vannak, mert nem részei a természetes környezetnek" - folytatta van Landuyt. Manapság éppen ezért nem is hagyják ott az elsüllyedt, új hajóroncsokat, ahol baleset, vagy támadás érte őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.