Minden eddiginél nagyobbra, 18 millió négyzetkilométerre növekedett az ózonlyuk a Dél-sark felett decemberben. Így nagyobb, mint maga az Antarktisz, amely 14 millió négyzetkilométeres – közölte csütörtökön a Német Űrkutató Központ (DLR). Ebben az évszakban ez az eddig mért legnagyobb kiterjedés az adatgyűjtés 41 évvel ezelőtti kezdete óta.
Az ózonlyuknak a déli félteke felett decemberben szinte teljesen el kellene tűnnie"
– olvasható a központ jelentésében. Az Antarktiszon ugyanis most kezdődik a nyár. A sarkvidéken a napfény hatására normális esetben megváltoznak a nyomás- és szélviszonyok, emiatt legkésőbb november elejére az ózonlyuk összeomlik. Ez azonban idén nem történt meg – állapították meg a DLR-hez tartozó távérzékelési adatközpont (DFD) tudósai.
A légkörkutatók szerint a jelenség oka az lehet, hogy idén a déli féltekén szokatlanul stabil sarki örvény alakult ki, amely 50 kilométer magasságot is elérhet. Ennek hátterében a sarkvidéki területek és a közepes szélességi körök közötti túl gyenge légtömeghullámok állhatnak, amelyeket a Csendes-óceán különösen hideg felszíne okozhatott.
"Ez előnyös az ózonlyuk kialakulása szempontjából" – mondta Lisa Küchelbacher, a DFD munkatársa. A léghullámok aktivitása december 5-től kezdődően megnövekedett. Ez most megváltoztathatja a déli-sarkvidéki nyári viszonyokat, írja az MTI.
200 évvel ezelőtt fedezték fel az Antarktiszt
Ennek a mondatnak pontosan annyi a valóságalapja, mint minden más, felfedezéssel kapcsolatos témában az lenni szokott. Merthogy mi az, hogy felfedezték, honnan lehet tudni, hogy ki az első, és mi az első időpont, amikor már megtörténtnek tekintjük a dolgot? Van itt egy cikkünk, amelyben izgalmas tényekről, különös anekdotákról és arról a végzetes becsvágyról mesélünk, melyek mind részei az utolsóként felfedezett kontinens általunk ismert emberi történelmének.
