Talán még van esély a Nagy-korallzátony megmentésére

A korallok fehéredése, mint gyorsaságban, mint pedig nagyságban, az elmúlt húsz évben nőtt meg annyira, hogy a kutatók már nem csak egy adott területhez kapcsolódó, hanem világméretű problémáról beszélnek. Mivel a korallfehéredést a melegedő óceánvíz és a napfény együttes hatása okozza, ezért Daniel Harrison, a Sydney-i Egyetem Tengertudományi Intézetének munkatársa egy olyan stratégiát dolgozott ki, ami szerint fogják a tengervizet és szétpermetezik a levegőben, hogy elpárologva maga után hagyja a sókrostályokat - írj az MTI.

A kutató magyarázata szerint, felhőképződéskor a lehűlő levegő hőmérséklete harmatpont alá süllyed és a feleslegessé váló vízgőz kicsapódik. A kicsapódás a légkörben lebegő, szabad szemmel nem látható szilárd anyagok – például vulkáni hamu, por, sókristályok – felületén indul meg. A szárazföld felett rengeteg a por és az egyéb szilárd anyag, az óceán felett azonban elsősorban a tengeri só miatt indul be a felhőképződés.

A Coffs Harbour-i Southern Cross Egyetemen dolgozó kutatókkal közösen kifejlesztett ötlet szerint egyedi tervezésű szórófejekkel juttatnának több ezer milliárd vízcseppet a légkörbe másodpercenként. A finom vízfátyol a tervek szerint nagyjából egy kilométerre az óceán fölé jutna el. Harrison módszere kifényesítené" a felhőket a zátony felett, ami azt jelenti, hogy több napfényt tudnának visszaverni az űrbe. Ha tehát leárnyékolnák a Nagy-korallzátony területeit, akkor a melegedő víz ellenére sem indulna be a fehéredés – mondta az oceanográfus.