Ez a 9 kolléga kerget az őrületbe – tippek, hogy mit kezdj velük, mielőtt idegbajt kapnál

A munkahely néha tényleg olyan, mintha egy bonyolult kirakóst próbálnánk összerakni: sokféle személyiség, eltérő tempó, különböző kommunikációs stílusok, és időnként egy-egy olyan kolléga, aki mellett külön sport a nyugalom megtartása. A jó hír az, hogy a „nehéz ember” sokszor nem rosszindulatú, csak sajátos minták szerint működik. Ha felismered, kivel van dolgod, könnyebb lesz úgy kommunikálni, hogy közben a határaidat is megőrzöd, és a munkád se menjen rá a felesleges feszültségre.

Miért tűnnek egyes kollégák ennyire nehéznek?

A legtöbb konfliktus nem abból fakad, hogy valaki „gonosz”, hanem abból, hogy másképp gondolkodik, másképp reagál stresszre, vagy teljesen eltérő az, amit természetesnek tart a munkahelyi együttműködésben. Egy csendesebb, zárkózott embernek az állandó beszélgetés sok, míg egy társaságkedvelőnek a hallgatás tűnhet sértőnek. Egy kockázatkerülő típus számára egy merész ötlet felelőtlenség, míg a kreatív ember pont ettől érzi magát élőnek. Az első lépés sokszor az, hogy elfogadod: nem kell mindenkivel „hasonlónak” lenni, de együttműködni muszáj, ezért stratégiára van szükség.

1. Az „Ijesztően nagy tudású”, akitől mindenki görcsbe rándul

Van az a kolléga, aki tényleg kiváló szakember, és ezt nem is rejti véka alá. Magasra teszi a lécet, és ha azt érzi, hogy nem vagy elég felkészült, könnyen kritikus, akadékoskodó vagy lekezelő lesz, sokszor anélkül, hogy szándékosan bántani akarna. Vele akkor lehet jól együtt dolgozni, ha egyrészt felkészülten érkezel a közös helyzetekbe, másrészt finoman, de egyértelműen jelzed a határaidat. Ez a típus gyakran értékeli az őszinte visszajelzést, főleg ha nem támadásként, hanem együttműködési javaslatként kapja, mert általában nem a rosszindulat, hanem az érzéketlen figyelmetlenség a gyenge pontja.

2. A „Sötét nagymester”, aki sakkfigurának néz

Ő az, aki mindent stratégiának lát, és hajlamos úgy mozgatni embereket és feladatokat, mintha egy nagy terv részei lennének. A probléma az, hogy közben könnyen eltűnik az emberi szempont, és a csapat azt érzi, csak eszköz a célhoz. Vele akkor tudsz eredményt elérni, ha a saját nyelvén beszélsz: érvekkel, hatásokkal, kockázatokkal és következményekkel. Ha rávezeted, hogy hosszú távon jobban jár, ha partnerként kezeli a többieket, és nem csak végrehajtóként, sokszor meglepően gyorsan képes finomítani a hozzáállásán.

3. A „Mártír”, aki mindent túltol, és ezt el is várja

A mártír típus rendszerint rendkívül szorgalmas, fegyelmezett és lojális, gyakran ő az, aki „mindent elvisz a hátán”. Csakhogy ettől könnyen ítélkezővé válik mindenkivel szemben, aki nem ugyanilyen intenzitással működik. Vele nem az a megoldás, hogy megpróbálsz ugyanannyit robotolni, hanem az, hogy következetesen képviseled a saját munkastílusodat és

határaidat. A tiszteletteljes, de határozott kommunikáció segít abban, hogy partneri viszony alakuljon ki, és ne válj automatikusan az ő túlterheltségének pótlékává.

4. A „Gőzmozdony”, aki mindig rohan, és közben mindent felborít

A gőzmozdony gyors, határozott, cselekvőképes, és imádja a kihívásokat. Általában jó vele haladni, amíg a tempó fenntartható, de hajlamos túl sokat vállalni, majd ezt eltitkolni, amíg végül a rendszer elkezd recsegni-ropogni. Vele akkor tudsz jól együtt dolgozni, ha időben jelzed, mi az, ami már nem fér bele, és ezt nem panaszként, hanem megoldásként tálalod. A gőzmozdony típus jellemzően jól reagál a közvetlen, praktikus kommunikációra, főleg ha látja, hogy a minőséget és a hatékonyságot véded, nem pedig fékezed a haladást.

5. A „Látnok”, aki imádja a forradalmat, csak a következményekkel nem számol

A látnok tele van ötletekkel, és sokszor ő az, aki új irányokat nyit, ami kincs lehet egy csapatnak. A gond akkor kezdődik, amikor konszenzus nélkül cselekszik, és nem méri fel, milyen károkat okozhat a túl gyors, „gerilla” változtatás. Vele akkor működik jól az együttműködés, ha egyszerre adsz teret az ötleteinek, de közben ragaszkodsz a tiszta keretekhez, a jó projektmenedzsmenthez és a szövetségesek bevonásához. A cél nem az, hogy visszafogd, hanem hogy ne égessetek fel hidakat feleslegesen.

6. A „Császár”, aki irányítani akar, és utál a részletekbe belemenni

A császár karizmatikus, nagyban gondolkodik, és szereti, ha ő adja az irányt. A nehézség az, hogy nem szívesen foglalkozik a részletekkel, és gyakran úgy tereli a helyzetet, hogy mások végezzék el a „piszkos munkát”, miközben ő aratja le a sikert. Vele sokszor az működik, ha a problémákat nem szembefordulásként hozod, hanem együttműködésként, és úgy vezeted be a nehézségeket, hogy közben az ő vízióját is elismered. Ez segít abban, hogy meghallgasson, miközben neked is marad mozgástered.

7. Az „Aggodalmas”, aki segítőkész, amíg rá nem tör a pánik

Az aggodalmas kolléga alapvetően lelkiismeretes és részletes, de stresszhelyzetben könnyen átcsap irracionális félelembe és mikromenedzsmentbe. Ilyenkor mindent ellenőrizni akar, újabb és újabb részleteket kér, és a bizonytalanságát a környezetére önti. Vele sokat segít a rendszeres, előre tervezett státusz és az egyértelmű visszajelzés, ami csökkenti a pánikját. Ha viszont a kontroll már akadályozza a munkát, fontos, hogy határozottan jelezd: így nem tudsz haladni, és tiszta, kézzelfogható kereteket javasolj a kommunikációra.

8. A „Szikla”, aki stabil, de csendben elszabotálja, amit kockázatosnak érez

A szikla típus gyakran a csapat gerince: lojális, felelősségteljes, és rengeteg dolgot tart egyben. Ugyanakkor ha valamit kockázatosnak, átgondolatlannak vagy feleslegesnek gondol, hajlamos úgy lassítani vagy akadályozni, hogy közben erről nem beszél nyíltan. Vele akkor tudsz jól együtt dolgozni, ha a nagyobb célokat és a rendszer szintű összefüggéseket is

megmutatod, és a változást nem „újításként”, hanem probléma-megoldásként keretezed. Ha megérti, miért fontos a lépés a stabil működéshez, sokkal együttműködőbbé válik.

9. A „Simulékony”, aki mindenkinek igent mond, csak épp nem lesz belőle semmi

A simulékony kolléga kedves, segítőkész és konfliktuskerülő, emiatt könnyű vele elsőre jól kijönni. A gond az, hogy néha azért mond igent, hogy elkerülje a kellemetlen beszélgetést, miközben valójában nem tudja vagy nem akarja vállalni, amit megígér. Vele az segít, ha a megállapodásokat nagyon konkréttá teszed, és biztonságos keretet adsz a nemet mondásnak is. Ha érzi, hogy nem lesz belőle dráma, könnyebben fog őszintén jelezni, és ez mindkettőtöket megkímél a későbbi feszültségtől.

Mikor érdemes nem csak stratégiát, hanem új közeget keresni?

Vannak helyzetek, amikor a kommunikáció és a tudatosság rengeteget segít, de az alapvető munkahelyi kultúra annyira rossz, hogy minden nap konfliktusmenedzsmentté válik a munka. Ha azt érzed, hogy a környezet folyamatosan rombolja az önbizalmadat, vagy állandó stresszben tart, akkor teljesen reális opció a váltás. Nem azért, mert „nem bírod”, hanem mert vannak közegek, amelyek egyszerűen nem kompatibilisek veled.