Tiszta vizet öntött a pohárba doktor Zacher Gábor, aki, ahogy mondta: „Valóban nyugger leszek, de ne örüljön senki, maradok! Mindössze annyi történik, hogy ezután majd ingyen utazom a vonaton, a villamoson vagy éppen nyugdíjas tikettet veszek a múzeumba. Egyébként semmi változás nem lesz a napjaimban, most is a hatvani kórházban ügyelek.”
Még a legnépszerűbb magyar fociklub is megemlékezett arról, hogy a toxikológus belép a nyugdíjasok népes táborába.
Kihasználom a törvény adta lehetőséget, hatvanöt évesen nyugdíjba megyek valóban, persze csak képletesen mondva, kiszállok a buliból, hátrébb vonulok. Nos, ebből szinte semmi sem igaz, mert továbbra is marad a mentőzés, amit semmi pénzért nem adnék fel, és persze a foci, és a Ferencváros.
- mondta Zacher doktor, miután a Groupama Arénában elbúcsúztatták. Hozzátette: nagyon meghatódott, mert számára is meglepetés volt, amikor meghallotta, hogy szólítják a mérkőzés előtt.
„Arra nem mertem gondolni, hogy valaki rosszul lett a közelben” – mondta a doktor.
Viszont a földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam Kubatov Gábor kezében a zöld-fehér mezt, a legújabbat, rajta a 65-ös számmal. Akkor már sejtettem, hogy én leszek egy-két percre a főszereplő, de arra nem számítottam, hogy a közönség is ünnepelni fog.
„Ezúton köszönöm valamennyiüknek. Gyorsan magamra is húztam, mert
nem tagadom, a fradi mez simogatja a testemet.”
Zacher elmondta, ha esik, ha fúj, ha zimankó van, vagy éppen kánikula lesz jövőre, ő ott lesz, teljes menetfelszerelésben, a Ferencváros valahány hazai meccsén.
Orvos vagyok, ez a hivatásom, a szerelmem, az életem. A szakmám után, éppen csak „mellbedobással” veszítve, a második helyen a Ferencváros áll. Nem tagadom, amióta az eszemet tudom, mindig fradista voltam, és azt gondolom, már nem is fogok ezen változtatni. Ott leszek a kispad környékén és figyelem a játékot, a játékosokat, hiszen, ha kell, akkor nekünk a lehető leggyorsabban ott kell teremnünk a bajba jutottnál. Az a jó, ha nincs dolgunk, de akkor is ugrásra készülve telnek a perceink. Igaz, néha felüdülés, amikor az ír vezetőedző szavait hallom, igen, csak hallom, mert egy szavát sem értem, amikor a segítőjével kommunikál. Pedig azt hittem tudok angolul…
Zacher Gábor a hétvégén, pontosabban szombaton is bevetésre készül, hiszen a magyar labdarúgó válogatott találkozóin is szolgálatban van csapatával.
„Izgalmas feladat, de nem azért, mert szurkolok. Nem tehetem meg és nem is akarom, hogy azt lássák: Ni csak, szurkol a doki! Belülről persze drukkolok a magyaroknak és a Fradinak, de ezt az arcomon senki sem láthatja. Ha pedig vége a munkának, leülök – ha győzött, ha vesztett is a csapat – és nekilátok egy tábla finom csokinak” - zárta a beszélgetést a doki.
Milyen volt a meccs? Itt megnézheted a legszebb pillanatokat:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.