Közel egy év telt el a tiszarádi gyerekgyilkosság óta, a rendőrség pedig lezárta az emberölés, illetve a tizenkettedik életévét be nem töltött személy elleni szexuális erőszak ügyében indított a nyomozást, és az anyagot megküldte az ügyészségnek vádemelési javaslattal. Mint arról többször beszámoltunk, a 12 éves Rebeka eltűnését 2024. szeptember 22-én jelentette be a családja, a rendőrségen. Mint kiderült, a gyermeket az édesanyja négy testvérével együtt gyakran hagyta az édesanyjánál, a gyerekek nagymamájánál. Rebeka egy nap szögbe lépett, aztán a nagyszülő megkérte az ideiglenesen náluk lakó 32 éves rokont, Dávidot, hogy a kislányt kísérje el az orvoshoz. A gyanú szerint azonban a beteges hajlamú férfi a gyermeket egy erdős területre csalta, ahol megfojtotta. Dávid a rendőrségen azt vallotta, hogy szerelmi kapcsolatban állt Rebekával, ám ezt a rokonok és a gyászoló édesanya sem hiszi el.
"Nem telik el nap, hogy ne gondolnék az én kis Kingámra. A hivatalos neve Rebeka Kinga volt, de én mindig a második keresztnevén szólítottam, mert azt jobban szerette" – mondta a Borsnak Mária, és hozzátette: a gyilkosnak sosem fog megbocsátani.
Azt se bánnám, ha a börtönben felakasztaná magát! Remélem, elnyeri a méltó büntetését! Hozzáteszem, abban biztos vagyok, hogy hazugság, hogy együtt volt a lányommal. Kinga mindig mindent elmondott nekem, de azt egy szóval sem említette, hogy bármit is érzett volna Dávid iránt. A kislányom még gyerek volt, igaz, jóval idősebbnek nézett ki
– magyarázta az édesanya, aki úgy véli, Dávid azért mondhatta az egyenruhásoknak, hogy párkapcsolatban állt a gyermekkel, mert azt hitte, hogy ez enyhítő körülménynek számít. Ha Máriának ebben igaza van, a férfi tévedett, hiszen a beleegyezési korhatár a magyar törvények szerint a 14. életév.
Mária rendszeresen látogatja gyermeke sírját.
A temetésén nem lehettem ott, mert Tiszarádon sokan engem hibáztattak a tragédiáért, és a rendőrök is azt javasolták, hogy inkább utólag rójam le a kegyeletemet, nehogy elszabaduljanak az indulatok a búcsúztatón. Az édesanyámtól tudom, hogy azt az egy kérésemet tiszteletben tartották, hogy az általam vásárolt hófehér ruhában fektessék a koporsóba. Én már jó ideje nem lakom ott. Ha sikerül valahol végleg letelepednem, szeretném a gyermekemet átvinni az új településemre. Szeretném, ha a közelemben nyugodna
– csuklott el Mária hangja.
Az édesanyától megtudtuk: a Rebekával együtt gondozott négy gyermeke a tragédia óta nevelőszülőkhöz került, de rendszeresen látogatja őket.
Rólam nagyon sok hazugságot terjesztettek. Azt is mondták, hogy koldulni küldtem a gyerekeimet, de soha nem tettem ilyet. Napszámosként dolgoztam a mezőgazdaságban, hogy mindent megadhassak a családomnak. Az életünk akkor lett igazán nehéz, amikor Kinga édesapja megbetegedett. A fél lábát amputálták, de ez sem mentette meg az életét, a rák két éve elragadta tőlünk
– mondta a családanya.
Mária megfogadta: mindenképpen visszaszerzi a gyermekeit, mert szerinte nála jobban senki sem szereti őket.
"Szerencsére a nevelőszülők rendesek velük, de akkor is én hoztam őket a világra. Amikor meglátogatom őket, mindig elmondom nekik, hogy éljenek becsületesen, de lopjanak, és ne bűnözzenek. Kinga is azt szeretné, hogy jó életük legyen, és soha ne ismerjék meg a rácsok mögötti világot."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.