„Havi tíz kilót fogytam” - Edina egész életében túlsúlyos volt, ez jelentette a változást

A 39 éves édesanya, Kajtárné Horváth Edina gyermekei 6, 9 és 19 évesek. Saját életmódváltásánál is nehezebben éli meg, hogy nekik nemet tudjon mondani, amikor édességre vagy egészségtelen ételre vágynak. Szülőként, óriási felelősségnek tartja, hogy mit enged meg nekik.

Életmódváltás: „Ez volt az utolsó csepp”

Edina a Fanny magazinnak elmondta, hogy gyerekkora óta túlsúlyos, a családban mindig ő volt a duci kislány. Felnőttként valószínűleg 120 kiló fölött is járt, bár nem tudja pontosan, mert egy pont után, már nem mert mérlegre állni. Tizenegy évvel ezelőtt kezdett először életmódváltásba, egy negatív élmény hatására. 

– Késett a menstruációm, elmentem egy nőgyógyászati vizsgálatra, ahol baromi csúnyán bántak velem – meséli. – Az ember tudja nagyon jól, hogy túlsúlyos, de amikor szembesítik vele, az iszonyú fájdalmas tud lenni. Azt mondták, hogy fogyni kéne, mert akkora a hasam, hogy nem látni tőle rendesen. Rettentő kellemetlen volt az egész helyzet. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Emiatt döntöttem úgy, hogy változtatok az életemen, ami azt jelentette, hogy máshogy kezdtem étkezni, és beiktattam a sportot a napjaimba. Eleinte sétáltam, majd zumbáztam, elvégeztem a zumba oktatói tanfolyamot és órákat is tartottam a faluban, a hol élek. Havi szinten lement tíz kiló, összesen ötven kilót fogytam akkor.

„Akadtak nehéz pillanatok”

Edina kilenc éve szülte a második gyermekét, akkor derült ki, hogy enyhe inzulinrezisztenciája van. A harmadik gyermeke pedig hat éve érkezett. 

– A szülések után valami megváltozott – árulja el. – Az igaz, hogy a zumba órákat abbahagytam a terhességek miatt, de nagyon meglepett, hogy hiába tartottam a már megszokott étrendet, két hónap alatt tíz kilót híztam. Rettenetesen elkeseredtem, mert rövid időn belül már 107 kilónál jártam. Elmentem az orvoshoz, kivizsgáltatni, hogy mi lehet az oka. Az inzulinrezisztencia állt a háttérben, amire fél évig gyógyszert is kellett szednem. Onnantól kezdve még komolyabban vettem az életmódváltást. Nehéz volt a lemondás, de az egészség hatalmas motiváció, hisz mindkét nagymamám cukorbeteg. Akadtak nehéz pillanatok, például, amikor a gyerekek otthon fagyiztak, én meg tekertem a szobabiciklit. Igyekszem szénhidrátmentesen étkezni, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, inkább többször kevesebbet enni. Persze most már vannak csalónapok, hisz nem lehet egy életen át mindent megvonni magunktól.

„Mindkét nagymamám cukorbeteg”

A három gyermekes édesanya nemrég elvégzett egy táplálkozás tanácsadó tanfolyamot, mert szeretett volna jobban elmélyedni abban, hogy mi, miért működik.

– A gyerekeim is túlsúlyosak, nincs mit tagadni – árulja el. – Egyebek között miattuk is végeztem el ezt az iskolát, mert szeretnék segíteni nekik, hogy ne járjanak úgy, mint én. Pár hónapja jobban odafigyelek az ő étkezésükre is. A kislányom most lesz elsős. Azon gondolkodom, hogy itthonról viszem majd neki az ebédet, mert a suliban sokszor olyan ételeket kapnak, amikről igyekszem leszoktatni őket, mert fehér liszttel, cukorral készülnek. A férjem is sokat változtatott az étrendjén, például már nem péksüteményeket reggelizik, megszerette a salátákat. A mozgásra még nem sikerült rávennem, de már kilenc kilót fogyott. Szerencsés vagyok, mert a szűk családom végig támogatott ezen az úton. Nekem a fő motivációt az egészség adja. Mindkét nagymamám cukorbeteg, én nem szeretnék az lenni. Igazi harcos egyéniségnek tartom magam. Van egy tetoválásom is, ami erre utal. Ha ránézek, mindig tudom, hogy nem adhatom fel.

„A sportnak varázsereje van”

Büszke rá, hogy a saját közösségében többeket ösztönöz arra, hogy változtassanak az életükön. 
– Egy éve tartok újra zumbát, időnként az óvodában, iskolában is – meséli. – A gyerekek nagyon szeretik! Jó érzés, hogy motiválok másokat arra, hogy elkezdjenek mozogni, konditerembe járni. Pontosan tudom, hogy milyen nehéz 120 kilósan nekifogni sportolni. De a saját példám is mutatja, hogy igenis van kiút. Egyetlen dolog kell hozzá, hogy felülkerekedjünk a lustaságon és ne hallgassunk arra a hangra, ami azt mondja, hogy majd holnap, majd holnap. Három – négy éve pánikbetegséggel, szorongással küzdöttem. El sem tudtam képzelni, hogy valaha képes leszek még zumba órát tartani, hisz a sarki boltig sem tudtam lemenni a nélkül, hogy ne legyek rosszul. Azt gondolom, hogy abból is a mozgás hozott ki. Egyre többet sportoltam, a gyerekekkel is eljártunk sétálni. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy kezdjen el mozogni, mert mindenre jó hatással van.

Csökkentette a gyerekek édességét

Edina igyekszik megtalálni az arany középutat a gyerekei étkezésével kapcsolatban.

– Ehetnek édességet, de kevesebbet, mint eddig – árulja el. – Nagyon nehéz, mert az ember úgy van vele, ha gyerekkorában nélkülözött, akkor a saját gyerekeinek szeretne mindent megadni. Az is nehezíti a helyzetet, ha lemegyünk a játszótérre, szinte minden anyukánál ott van a csoki, a csipsz. Volt, hogy a kisfiam csokis kekszet akart vinni reggelire, mert mások is azt viszik. Helyette teljes kiőrlésű lisztből készült kekszet adtam neki, mert reggel egyáltalán nem ajánlatos édességgel kezdeni. A kislányommal a legnehezebb, mert állandóan a hűtőre jár. Én is ilyen voltam gyerekként, csak rám nem szólt senki, sőt, azt mondták, hogy milyen cuki, hogy eszik. Sajnos a nagylányomnak már injekciót írtak fel a magas inzulinszintje miatt, ami engem is megviselt, sokáig magamat hibáztattam érte. Bármennyire is nehéz, muszáj időnként nemet mondani nekik és figyelni az étkezéseikre, mert mindennél fontosabb, hogy egészségesek legyenek.