„Nevettek rajtam, de nem zavart” – donga végtagokkal lett kétgyermekes édesanya, ma szájjal festi újra a világot Dóra

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 01. 10:05

Krániczné Tóth Dóra mosolya mindent beragyog: története a kitartásról és szeretetről szól. Pozitív kisugárzása és életöröme minden nehézség ellenére példát mutat. Dóra donga kézzel és lábbal él, de az akadályok nem győzik le.

Amikor Krániczné Tóth Dóra belép egy terembe, nem a kerekesszék vagy a fizikuma az első, amit észrevesznek, hanem a mosolya. Az a különös, belülről fakadó pozitív kisugárzás, amely azonnal betölti a teret. Az a huncut derű, ami szinte megelőzi őt, és oldja a feszültséget még azelőtt, hogy bárki megszólalna. És csak ezután tűnik fel bárkinek is a története. Az, hogy mennyi erő, kitartás és megélt tapasztalat húzódik meg a mosoly mögött, és milyen nehéz lehet valójában donga végtagokkal élni.

Pozitív maradt a donga végtagokkal élő Dóra — Dóra ragyogó mosollyal öleli át minden nap két gyermekét: Balázst, akit egészségesen szült, és Attilát, akit donga végtagjai ellenére fogadtak örökbe. A család harmóniája és szeretete minden nehézséget felülír, a kép egyszerre megható és inspiráló. / fotó: beküldött

"Attól féltem, nehogy eldőljek, mint egy zsák krumpli" - Dóra donga kézzel és lábbal sem adja fel

Dóra ugyanis donga kézzel és lábbal született, és közel 58 éve él így. Nem túlél, hanem jól él. Két gyermeket nevelt fel, dolgozik, alkot, közösségi életet él – és közben olyan természetességgel beszél a saját helyzetéről, hogy az ember szinte el is felejti, mennyi akadályon kellett valójában felülkerekednie.

Úgy megyek, mint Charlie Chaplin, a donga lábaimmal és kezemmel. Mégis megtaláltam az igazi szerelmet, Gyurit, a férjemet. Nevettek rajtam, de nem zavart. A humor sok mindenen átsegített. A terhességem alatt azonban az egyensúlyom egy kicsit megbomlott. Csak attól féltem, nehogy eldőljek, mint egy zsák krumpli. Ezért használok most kerekesszéket. Régebben többet jártam, de akkor még óvatosnak kellett lennem.

- meséli Dóra élete meghatározó pillanatairól.

Gyermekkora műtétek, kezelések, kórházi időszakok között telt. Az édesapja háromkerekű járókát készített neki, hogy megtanulhasson járni. Nagy szeretetben nőtt fel, elfogadással.

Nem engedték, hogy sajnáljam magam. Azt tanultam, hogy amit lehet, azt csináljam meg. Ha lassabban megy, akkor lassabban. Meg kellett tanulnom ellátni magam. Nagyon régóta dolgozom, adófizető állampolgár vagyok. Azt tanultam meg, hogy a testi hátrány nem egyenlő a tehetetlenséggel.

- meséli Dóri az állapota kapcsán.

Dóri iskolába járt, érettségizett, TB ügyintézői végzettséget szerzett, ma pedig adminisztrációs szakemberként dolgozik négy órában. Mindig is dolgozott, mert fontos volt számára az önállóság.

A nagy szerelem is megtalálta őt, mely váratlanul érkezett. A Marcibányi téren ismerkedett meg férjével, Gyurival. Diákszerelem volt, amely mély, harmonikus házassággá érett. A férfi hallása és beszéde sérült volt, de ez sosem jelentett köztük akadályt.

A férjem is veleszületett betegséggel élt. Nagy összhangban éltünk együtt. Mi nem a hiányokat néztük, hanem azt, amink van. Tökéletesen kiegészítettük egymást. Közösen családot alapítottunk. Mindenkinek megvolt a maga kis feladata.

- meséli csillogó szemekkel.

Sokáig szerettek volna gyermeket, de nem sikerült. A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesülete eseményén hallották, hogy egy donga kézzel született kisfiú szerető szülőkre vár.

Amikor kimondták, hogy hasonló betegsége van, mint nekem, azonnal felcsillant a szemem, tudtam, ő a mi fiunk. Így fogadtuk örökbe Attilát. Két sérüléssel élő szülőként mégiscsak vállaltuk egy sérült gyermek nevelését. Nem sajnálatból tettük, hanem szeretetből. Tudtuk, mit jelent így élni, és tudtuk, mire van szüksége

- meséli Dóra.

A sors azonban még egy ajándékot tartogatott. Dóra ugyanis várandós lett, ami elképzelhetetlen volt számára.

Visszaemlékezve, a terhességem életem legszebb kilenc hónapja volt. Soha nem voltam olyan jól, mint akkor. Akkor éreztem magam a legerősebbnek. Minden vizsgálatot elvégeztem, de belül nyugodt voltam, mert tudtam, hogy egészséges babám lesz. És valóban, Balázs egészségesen született, tökéletes gyerek. És a legszebb az, hogy büszke ránk. Természetes neki, hogy az anyukája szájjal fest, hogy az apukája és a testvére is sérült.

- teszi hozzá.

A család működött. Mindenkinek megvolt a maga feladata, a szeretet volt a rendszer alapja. Azonban Dóra férje, Gyuri 2017-ben meghalt. A veszteség az egész családot megrendítette.

Azt hittem, itt a világvége, nagyon mélyre kerültem. Szerintem az volt életem legnehezebb időszaka. Azonban a fiaimra néztem, és tudtam, hogy mennem kell tovább.

- meséli őszintén Dóra, aki nagy boldogságot talált újra a festészetben.

A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesületének szerves tagja lett, és akrillal fest, képei tele vannak színekkel, élettel, tisztasággal. Amikor a szájába veszi az ecsetet, minden mozdulat fegyelmezett és pontos. És talán ez is sok erőt adott Dórának.

Dóra ecsettel a szájában alkot: donga kezei és lábai sem állíthatják meg a színek varázsát. Minden mozdulatában ott a pozitív energia és a tiszta életöröm.

Őszintén a festészet mesevilágot alkot számomra és sok örömöt ad. Összegezvén az életemet, az elején tényleg nagyon nehéz volt, és nem is láthattam, mit hoz majd vajon a sors. De minden követte egymást. Az, hogy donga kezem meg lábam van, meghatározott engem egy életre, és valóban máshogyan kezeltek engem. De így találkoztam a szeretett férjemmel, így fogadtuk örökbe Attilát, aki szintén rendellenességgel született, és így szültem meg Balázst, aki egészséges. Úgy gondolom, hogy a történet kerek, és én mindenért, ami történt, nagyon hálás vagyok. És boldog. Főleg most, 58 évesen vagyok a legboldogabb. Már nem bizonyítani akarok, hogy jó családanya legyek vagy a háztartásban helytálljak, mert a fiaim felnőttek. Most csak örülök az életnek. Élvezem azt, amit kaptam. És minden nap úgy kelek fel, hogy a nap egy új esély valami még jobbra, hogy bekövetkezzen.

- zárja gondolatait Dóra, a szájjal, lábbal festő kétgyermekes anyuka.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!