"A kezeimben halt meg a lányom" – csecsemőként kétszer hozták vissza az életbe, így van most Szintia

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 10. 10:00

Van születésnap, ami tortáról, ajándékokról és önfeledt nevetésről szól, és van olyan, amelynek minden egyes gyertyája egy megmentett életet, egy legyőzött félelmet, egy csodát jelent. Szinti 20. születésnapja pontosan ilyen. Így él a bölcsőhalált túlélő lány, mutatjuk a részleteket!

A ma már fiatal nőként születésnapját ünneplő Szinti csecsemőként bölcsőhalált szenvedett, a szíve leállt, oxigénhiányos állapotba került, és az orvosok 75 százalékos agykárosodást állapítottak meg nála. Akkor még senki sem tudta, megéri-e az első születésnapját. Ma azonban Szinti ünnepel, hiszen 20 éves lett. Maga mögött hagyta a gyermekkort, minden nehézség ellenére csodálatos, szerethető, élettel teli fiatal nővé vált. Ez a születésnap nemcsak ünnep – hanem egy megható bizonyíték arra, hogy a csodák igenis léteznek.

"Őszintén, tiszta szívvel mosolyog" – így ünnepli a bölcsőhalált túlélő Szinti a 20. szülinapját

Szintinek – ahogy édesanyja, Biró Evelina hívja – kétszer állt meg a szíve csecsemőként. Az orvosok nem sok reményt jósoltak a kislánynak, akkor még senki nem tudta, milyen élet vár rá. Ma viszont terveket sző, nevet, kívánságlistát ír, és pontosan tudja, mit szeretne az élettől.

Telefont kért, parfümöt, egy kis wellnesset, meg zsebpénzt, hogy vigyem shoppingolni. Szerinted? Na hát, csak húszéves! Látszik rajta az élet szeretete, és hogy már egy kész nő. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jókedvű, és nagy szeretetben töltöttük a születésnapot.

– meséli Evelina, akinek a hangjában egyszerre van jelen az anyai büszkeség és az a kimondhatatlan hála, hogy Szinti ilyen szuper nővé vált.

Ha visszagondolok, mi minden volt a múltban, kétszer is meghalt a kezemben, egyszerűen leállt a szíve. A bölcsőhalál megmagyarázhatatlan dolog. Ezerből egy gyerekkel történik meg. Velünk megtörtént. Ha akkor nincs a kezemben, ha nem reagálok azonnal, ma nem lenne itt

– emlékezik vissza Evelina a legnehezebb időszakra.

A bölcsőhalál okozta oxigénhiány örökre nyomot hagyott Szintia idegrendszerén. Sajnos értelmében károsult és mozgáskorlátozott lett. Azonban nem vette el az életét – és nem vette el Evelina erejét sem.

Meg kellett találnom a szépet a mindennapokban, egyedül, nőként iszonyatosan nehéz dolgom volt. De én és Szinti nagyon egymásra találtunk. Olyanok vagyunk, mint a legjobb barátnők, nevetünk, bohóckodunk, szórakozunk. Sokszor megyünk a kertbe, mint két öregasszony, pihenünk és rácsodálkozunk az élet apró szépségeire

– teszi hozzá Evelina.

Evelina azonban a sok év nehézsége miatt pánikbetegséggel küzd, mégsem bújik a betegsége mögé, nem panaszkodik. Inkább dolgozik magán – minden egyes nap.

Az életet csinálni kell, nincs mese, sok szülő összeroppan, bezárva érzi magát. Nekem is nehéz volt, de rájöttem, hogy mi különleges világban élünk, a mi világunkban. És ez a világ tele van meseszép csodával, az egymás iránti szeretettel és elfogadással. Szinti nevetése a gyomrából jön, őszinte és tiszta. Nem érdekli őt, ki néz furcsán, és őszintén engem sem. Ő egy zseniális lány. Teljes értékű. Attól függetlenül, hogy nem tud járni, vagy máshogy fejezi ki magát. Én ezért nagyon hálás és boldog vagyok

– vallja az anyuka.

20 év – egy új korszak kezdete

Szintia kitűnő tanuló. Minden évben adventi koszorút készít az édesanyjával, meditál, hogy enyhítse testi-lelki fájdalmait, minden érdekli. Koncertre szeretne menni, és megjelent az életében a szerelem is.

Ez már egy új korszak. Nemcsak az anyukája vagyok, hanem a barátnője is. Mindent megbeszélünk, az új első szerelem időszakát, a szépségápolást és hasonló témákat. Nem áltatom azzal, hogy egyszer majd férjhez megy. De ismerkedik, felfedezi az élet nagyobb-kisebb gondjait és dolgait. Hát így él ő...

– meséli.

A születésnap különösen érzelmes Evelinának. Minden év újabb bizonyíték arra, hogy Szinti itt van, él, növekszik és álmodik.

Amikor elfújta a gyertyákat, arra gondoltam: húsz éve minden perc ajándék. Szintia húszéves lett, ez önmagában csoda

– mondja, majd hozzáteszi:

Bár Szinti minden este imádkozik azért, hogy induljon el a lába, szólaljon meg a szája, én próbálom reálisan látni. Fontos, hogy ne tegyük túl magasra a mércét. De hinni mindig lehet. És a legfontosabb, hogy soha nem szabad feladni, és minden percet a lehető legjobban kell megélni. Hát ilyen születésnapunk volt nekünk

– zárja gondolatait Bíró Evelina, a súlyosan sérült 20 éves Szinti anyukája.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón: