„Büszkén felvállaljuk, amilyenek vagyunk” – Annamari és Attila betegségeikkel együtt találtak egymásra

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 26. 13:30

Sztrókkal és mozgássérüléssel élő alkotók, szájjal és lábbal festő művészek, családtagjaik és segítőik gyűltek össze február 24-én a kőbányai könyvtárban rendezett kiállításon, ahol a közösség legújabb munkáit mutatták be. A tárlat a művészet mellett a kitartást és a szerelem erejét is bemutatta, köztük Attila és Annamari párkapcsolatán keresztül.

A rendezvény, – amelyet Kiss Judit pszichológus, rehabilitációs szaktanácsadó szervezett – nemcsak egy tárlat volt, hanem ünnep: a méltóság, az önállóság és a művészet ünnepe. Az első sorban ott ült Tóth Attila, a fiatal szájjal festő alkotó, akinek élettörténete önmagában is példázza mindazt, amiről az este szólt. Így történik a szerelem a szájjal és lábbal festők között!

„A szerelem engedi, hogy az legyek, aki vagyok” – Annamari és Attila elképesztő párosa

Tóth Attila 35 éves. Veleszületett fejlődési rendellenességgel és súlyos szívbetegséggel jött a világra. Élete első hat évét intézetben töltötte, majd Krániczné Tóth Dóra, – aki dongakézzel és dongalábbal él – és férje örökbe fogadták. Újpesten, szerető családban nőtt fel, ahol nem a probléma és a betegség, hanem a lehetőségek és a pozitivitás kerültek fókuszba.

Attila sikeresen leérettségizett, informatika szakirányú végzettséget szerzett, majd rendszergazda képesítést kapott. Ma is aktívan dolgozik: egy marketingcég partnercége alkalmazza. Önálló, dolgozó, adófizető állampolgár.

A sport a mindennapjai része. Tíz éven át paraúszó volt, ifjúsági Európa-bajnoki címet szerzett. Tizenegy éve paraasztaliteniszezik, egyre jobb eredményekkel. 2013 óta a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesületének (VDMFK) ösztöndíjasa, alkotásai pedig egyre kiforrottabb, karakteresebb világot tükröznek.

Amikor valaki a kezéről kérdezi, nyugodtan felel: „Veleszületett fejlődési rendellenesség.” Nincs benne magyarázkodás, nincs keserűség, nem szégyelli. Egyszerű tényként kezeli azt, amit mások talán sajnálkozva figyelnének.

Attila tehát nem a korlátairól ismert. Kocsit vezet, dolgozik, sportol és szájjal fest. Stabil párkapcsolatban él, méghozzá nem is akármilyen lánnyal: Annamarival, aki első pillantásra teljesen egészségesnek tűnik. Kevesen gondolnák, hogy agyvérzéssel született, amelynek ma már csupán enyhe maradványtünete, egy alig észrevehető bicegés látható rajta.

A Mozgásjavító intézményben ismerkedtünk meg egy éve, és már együtt is élünk. Nagyon szeretem Attilát, és örülök, hogy vagyunk egymásnak

– meséli mosolyogva.

Úgy gondolom, nem akadály a keze. És hát én is egy kicsit bicegek. De nem ez határozza meg az embert, hanem az, amilyen a természete. Fontos, hogy külsőséges korlátainkat eldobjuk, és büszkén felvállaljuk, amilyenek vagyunk. Így lehet igazán teljes életet élni

– meséli a harminc éves lány, akinek csak enyhe bicegésén látszik a születéskori agyvérzés maradvány tünete.

Annamari szociális gondozóként dolgozik egy idősek otthonában. A kiállításon elegáns ruhában, báli cipőben sétált végig a termen, magabiztosan. Jelenléte sokakat meglepett, története pedig reményt adott más sztrókon átesetteknek is.

Attila is őszintén mosolyogva mesélt az életéről:

Az, hogy édesanyám örökbe fogadott, a legjobb dolog ami történhetett az életemben. Engem elhagytak a fejlődési rendellenességem miatt. De a sors egy olyan emberhez vezetett, akinek pontosan olyan baja van, mint nekem. Azt hiszem, ezért is fogadott örökbe – mert tudta, milyen nehéz lesz minden számomra. Nekem a legnagyobb kitüntetés, hogy felnevelt az édesanyám. Általa tanultam meg igazán jól élni. És hát Annamari csak hab a tortán. Még gondolkodom, hogy elvegyem-e feleségül, de az biztos, hogy egy csodálatos embert ismertem meg a személyében

– mondja Attila boldogan.

A kőbányai tárlat így nem csupán művészeti esemény volt, hanem élő bizonyíték arra, hogy a teljesítmény, a szerelem, a munka és az alkotás nem az egészségi állapoton múlik. Attila története pedig talán a legszebb üzenete az estének: a legnagyobb erő sokszor a pozitív tenni akarásban, a nem feladásban rejlik.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!