"Ránéztem az orvos arcára, fülsiketítő volt a csend - így tudtam meg, hogy beteg vagyok"

Egy Port Moody-i (Brit Columbia) anya arra kéri a tartomány vezetőit, hogy foglalkozzanak a rákszűrésre való várakozási időkkel, miután nála is diagnosztizálták a 4. stádiumú rákot.

2025 májusában Sara Gillooly méheltávolításon esett át. Röviddel a műtét után erős vérzést vett észre, és a melle baseball-labda méretűre dagadt. Innentől kezdve 40 évesen volt az első mammográfiája.

„Semmit sem fedeztek fel, mert sok nőnek van valami, amit kemény mellszövetnek neveznek” – mondta. Az orvosai ultrahangvizsgálatot rendeltek el neki. A vizsgálaton észrevette, hogy valami nincs rendben.

„Ránéztem a technikusra, és azt mondta: »Soha ne gyere ezekre a dolgokra egyedül«. És én meg arra gondoltam: »Ó, akkor rákos vagyok.« Attól a pillanattól kezdve tudtam, mert ránéztem a képre és ijesztőnek tűnt. Úgy nézett ki, mint valami, aminek nem lenne szabad a testedben lennie.”

Július 1-jén Gillooly, egy kétgyermekes anya, telefonhívást kapott egy ápolónőtől, aki közölte vele, hogy mellrákja van. „Mindig úgy éreztem, hogy amikor egy orvos előtt álltam, az csodálatos volt, és gondoskodtak rólam” – mondta. „Amikor bementem a rendelőbe, ránéztem az orvosra és a csend fülsiketítő volt.”

Július 28-ra lumpektómiát ütemeztek be. Gillooly proaktív akart lenni, és megkérte egészségügyi szolgáltatóit, hogy végezzenek el egy sor vizsgálatot, például CT-vizsgálatot és PET-vizsgálatot. Azt mondták neki, hogy nincs rájuk szüksége.

Végül szeptemberben felkeresett egy onkológust, aki elrendelte neki az összes olyan vizsgálatot, amelyeket hónapokkal korábban kért.  „Két hónapnyi várakozás volt” – mondta. Novemberben tudta meg, hogy a rák már áttétet képzett.

„Annyira, annyira elszomorított” – mondta. "Ha akkor elvégzik a vizsgálatokat, amikor kértem, lehet más lenne most az eredmény".