„Meghalt a fiam, a férjem kerekesszékbe került” – Éva tragédiák sorát élte át, mégis másokon segít karácsonykor

PUBLIKÁLÁS: 2025. december 24. 03:00

Kevés ember bírna el annyi fájdalmat, amennyit Éva cipel. Az élete egyik pillanatról a másikra omlott össze, mégis talpon maradt. Sőt, miközben saját életét rendezi, másokét is igyekszik szebbé tenni, a karácsonyi jótékonyság pedig soha nem marad ki az életéből.

Vannak történetek, amelyek csendben maradnak, pedig hangosan kellene szólniuk. Farkas Éva élete pontosan ilyen, szeretett fiát elvesztette, férje kerekesszékbe kényszerült, és az életét a sors újra és újra próbára teszi. Éva mégsem fordult el a világtól. Sőt, miközben saját fájdalmaival és veszteségeivel küzd, másoknak nyújt kapaszkodót. Például karácsonykor csomagokat oszt, a karácsonyi jótékonyság az élete része.

„Elveszítettem a szemem fényét, a gyermekemet" – mégis a karácsonyi jótékonyság élteti Évát

Éva közel húsz éve áll férje, Feri mellett, aki súlyos sztrókot szenvedett, és azóta kerekesszékhez kötött. Betegsége ellenére sem hagyta el, mindenben támogatja és ápolja. Azonban egy éve Éva számára a világ összedőlt: elveszítette a számára legfontosabb embert a világon, a kisfiát, aki tragikus módon tüdőembóliában hunyt el. A fájdalmas pillanat máig ott él benne, mégis minden nap képes erőt meríteni, hogy férje és mások mellett álljon. Könnyes szemmel mesélte el történetét:

Nem volt elég a sztrók a családomban, a betegségek sora folyamatosan próbára tett minket. Ápolóként dolgozom, így nap mint nap betegekkel, szegényekkel és sérültekkel foglalkozom, a munkám és az életem is erről szól

– mondta szerényen Éva.

Egy évvel ezelőtt azonban a legnagyobb csapás ért: elveszítettem a fiamat. Azt az embert, aki a legfontosabb volt számomra, nem tudom, hogy létezhet-e ennél nagyobb tragédia. Aznap minden összeomlott, elveszítettem a szemem fényét, a kincsemet, a gyermekemet. Úgy érzem, a sors újra és újra oda csap, ahol már annyiszor fájt. Anyaként ezt nem lehet feldolgozni, csak túlélni. Minden reggel úgy kelek fel, hogy a szívem egy darabja hiányzik

– tette hozzá mély szomorúsággal.

Sokan ilyen veszteség után összeomlanának, Évának azonban nem volt erre lehetősége. Férje állapota miatt nem engedhette meg magának a gyászt.

Ott volt mellettem egy ember, aki teljesen rám volt utalva. Nem fekhettem le sírni. Erősnek kellett lennem akkor is, amikor belül már semmi nem tartott

– mondja.

„Közel tíz éve követem Évi és Feri életét. Jelenleg is tartjuk a kapcsolatot. Amit Éviről elmondhatok: a legönzetlenebb módon ápolja Ferit, mindenben segítette, amikor bajba került. Kevesen maradnának ilyen közel egymáshoz ennyi tragédia után, de talán épp ezért maradtak ők mindig együtt, egymásért

– meséli Kiss Judit pszichológus, rehabilitációs szaktanácsadó, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezetének vezetője.

Éva egy idős otthonban dolgozik, ahol idős és beteg embereket gondoz nap mint nap. Fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő munka: mosdatás, etetés, vigasztalás, beszélgetések a magányról és az elmúlásról.

Látom a kiszolgáltatottságot, a félelmet, a magányt. Talán ezért tudok segíteni, mert én is pontosan tudom, milyen mindent elveszíteni. Illetve a munkára anyagilag nagy szükségünk van. Hogy hogyan megyünk tovább, azt talán mi sem tudjuk pontosan. Azt hiszem, Ferit és engem is az éltet, hogy segítsünk olyan embereknek, akik hasonló tragédiákkal küzdenek. Ebben a közösségben valódi barátokra találtunk: ők értik a veszteségünket, és együtt segítjük egymást abban, hogy tovább éljünk

- mondja Farkas Éva.

Mindezek ellenére Éva nem fordul el a rászorulóktól. Karácsony közeledtével az Üdvhadsereg és a Máltai Szeretetszolgálat csomagjait készíti elő azoknak a családoknak, akik rokkantnyugdíjasok vagy súlyos betegség és szegénység között élnek. Évi most egy kis terhet próbál levenni a vállukról, mert pontosan tudja, milyen nehéz ilyen helyzetben élni.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!