"Apa, kérlek, engedj el" - Brutális betegség támadta meg a fiatal lányt, most sírva könyörög

PUBLIKÁLÁS: 2025. november 23. 19:30

A szülei először nem értették. A betegség lassan összetörte a lányt

Megrázta Ausztráliát Annaliese Holland története: a mindössze 25 éves dél-ausztrál nő hosszú küzdelem után úgy döntött, élni már nem tud, ezért a törvény adta lehetőséggel élve orvosi segítséggel fogja befejezni életét. Annaliese egész gyermekkorát kórházakban töltötte, felnőtté válása pedig még nagyobb szenvedést hozott. Egy ritka, autoimmun eredetű neurológiai betegségben, az autoimmun autonóm ganglionopátiában szenved, amely tönkretette szinte minden szervrendszerét.

A lány harcol a betegséggel

A lány tíz éve teljes parenterális tápláláson él – infúzión keresztül kap minden tápanyagot –, mert a belei és a gyomra már képtelenek ellátni a feladatukat. A visszatérő fertőzések miatt 25 alkalommal kellett szepszisből visszahozni, írja a People.

Eközben csontjai elporladtak: súlyos csontritkulás miatt négy helyen tört el a gerince, kettészakadt a szegycsontja, csontelhalás miatt feketednek és kihullanak a fogai, és több alkalommal majdnem összeroppant a szíve és a tüdeje.

A diagnózist csak 18 évesen kapta meg, addig gyerekosztályon kezelték, sokszor válasz nélkül. 22 éves korára közölték vele: betegsége gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan.

„Nem élek, csak túlélni próbálok. Minden nap ugyanaz a kín: küzdeni a fájdalommal, a hányással, a gyógyszerekkel, a félelemmel”

– mondja.

Barátai közben felnőttek: házasodnak, gyermeket vállalnak, ő pedig úgy érzi:

„Mintha mindenki más előre menne, ő pedig örökre ott maradna, ahol a betegsége leláncolta”.

Végül elérkezett a pont, amikor már nem ismerte fel önmagát a tükörben.

„Annyira elfáradtam. Nem bírom tovább”

– vallja.

Ekkor beszélt először a családjának arról, hogy önkéntes asszisztált halált (VAD) szeretne. Ausztráliában ez törvényes, ha a beteg mentálisan cselekvőképes és gyógyíthatatlan, halálos állapotban van. A szülei érthetően összetörtek, de anyja realistán látja lánya küzdelmeit. Apjának volt a legnehezebb elfogadnia a döntést. Annaliese azonban egy alkalommal, miután orvosai újraélesztették, a kórházi ágyon sírva kérte:

„Apa, kérlek, engedj el. Nem foglak gyűlölni érte.”

Ekkor tört meg az apa is.

„Láttam, hogy a lányom már mindent megtett, amit lehetett”

– mondta.

Háromhetes pszichológiai és orvosi konzultáció után megkapta az engedélyt. Annaliese a VAD-et „biztonsági takarónak” nevezi – megnyugvásnak, hogy dönthet, mikor ér véget a szenvedése.

„Furcsa kimondani, de boldog voltam, amikor jóváhagyták. Végre nem félek attól, mi vár rám holnap.”

A lány szerint döntése nem feladás, hanem az utolsó, legbátrabb cselekedet:

„Elég volt. Harcoltam. És most megengedem magamnak a nyugalmat.”