A hatéves Emma hangosan nevet, miközben a színes építőkockákat próbálja egymásra illeszteni az Apróka Fejlesztőház puha szőnyegén. Lábai bizonytalanul mozdulnak, de a mosoly egy pillanatra sem tűnik el az arcáról. Minden mimikája egy átlagos gyermekkort idéz, ám elképesztő küzdelem áll a kislány és édesanyja mögött. Emma koraszülöttként jött a világra, és már a születése pillanatában agyvérzést kapott.

Emma édesanyja, Sabjanics-Kovács Viktória 25 évesen élte meg a legnagyobb örömöt, és egyben élete legnagyobb tragédiáját, amikor kislánya világra jött.
Beleestünk ebbe a helyzetbe, és az elején borzasztó nehéz volt. Folyton az járt a fejünkben, miért velünk történt ez?
– meséli Viktória.
A fiatal anyuka és férje azóta is nap mint nap azért küzdenek, hogy Emmának teljes életet adhassanak. A korai években minden nap kórházról kórházra jártak, ma már a fejlesztések és tornák adják a család mindennapjainak ritmusát.
Szigorú vagyok vele, de muszáj. Nem tehetem meg, hogy feladjam. Minden apró lépésért megdolgozunk, küzdünk, és ennek a küzdelemnek koránt sincs vége, ameddig élünk
– mondja Viktória mosolyogva, de a szeme sarkában ott bujkál a fáradtság.
Tíz hónappal ezelőtt új élet költözött a családba: megszületett Janka, Emma egészséges kishúga.
Féltem újra teherbe esni. Annyi orvosi vizsgálat, annyi félelem után azt kérdeztem: mi lesz, ha újra megtörténik? De Janka egészséges. Én azt éreztem: Isten most visszaadott valamit, amit korábban elvett. Ő a beteljesülésem. Mindenképpen meg akartam ezt élni az anyaság kapcsán
– idézi fel az édesanya.
A két testvér kapcsolata azonban nem mindig egyszerű. Emma nehezen dolgozza fel, hogy húgának nem kell fejlesztésekre járnia, ilyen fiatalon is érzi, hogy ő más mint kishúga.
Sokszor kérdezi, miért nem kell Jankának tornára mennie. Látja, hogy ő más, és ez lelkileg megviseli. De próbáljuk megértetni vele, hogy ő is különleges, csak másképp. Bízom benne hogy megtanul majd járni Emma. Van fény az alagút végén. Nem mondom, hogy teljesen fel fog épülni, de ha rollátorral tud majd járni, az is teljes élet. Nekünk ez már boldogság
– teszi hozzá a két kislány anyukája Viktória.
Emma már most számos dolgot önállóan csinál: egyedül öltözik, vetkőzik, szobatiszta, és rengeteget fejlődött az elmúlt években. A legnagyobb kihívás jelenleg az epilepszia, amely váratlanul bukkan fel. A család mindennapjai egyszerre fárasztóak és felemelőek. Viktória közben igazi harcosnővé vált – egyik kezében Jankát tartja, másikkal Emmát segíti fel a földről.
Azt gondolom az a legnehezebb, hogy nem tudjuk, mikor jön az epilepsziás roham, mert az nagyban lassítja Emma fejlődését. Arra soha nem lehet felkészülni. Csak reménykedünk, hogy nem jön több. Ő egy kis harcos. Nem panaszkodhatunk, mindig van rosszabb. Hálásak vagyunk azért, amink van. Bízom benne, hogy egyszer együtt tudnak majd futni. Lehet, hogy nem ma, nem holnap, de eljön az a nap
– zárja gondolatait halkan Viktória.
Mások küzdelméről itt nézhetsz meg videót:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.