"Már nincs kedve az élethez" - Depresszióba esett a 12 éves, sztrókos Lívia

PUBLIKÁLÁS: 2025. október 02. 10:00

Két évvel ezelőtt, a Péteriben élő Csere család élete egyetlen délután alatt teljesen megváltozott. Lívia, aki akkor mindössze 11 éves volt, sztrókot kapott.

A sztrók, a tinilány jobb agyféltekéjét érintette, így a bal oldala teljesen lebénult. Hetekig kómában feküdt, majd hónapokkal később, családja reménykedő tekintete mellett végre kinyitotta a szemét. Azóta minden egyes nap küzdelmet jelent számára azért, ami más gyerekeknek természetes: a járás, az önállóság, a mindennapi mozgás. Így küzd a 12 éves Lívia a sztrók után!

sztrók, Lívia, 12 éves — A képen a 12 éves tini lány testvérével és anyukájával, Renátával látható a sztrók után, a rehabilitációs központban (Fotó: Szabolcs László)

"Néha azt mondja: minek ez az egész!"

"Az orvosok szerint Lívia agyában az erek eleve rendellenesen fejlődtek. Az intő miatti stressz csak beindította a folyamatot, de bármi kiválthatta volna. Ez egy időzített bomba volt, ami akkor robbant" - mesélte korábban lapunknak Csere Renáta, aki kislányának életét hatalmas szeretettel segíti. Lívia értelme és beszéde szerencsére megmaradt, de a mozgása és a nyelése súlyosan sérült. A család azóta gyógytornák, lovasterápiák és rehabilitációs központok sorát járja: Bethesda, Szent Vincent, Borsóház.

Állandóan szaladunk az élet után: tornák, kezelések, kontrollok, iskola. Ezek mind saját finanszírozásúak, sok erőt és kitartást igényelnek. Nagyon bízom benne, hogy egyszer visszakapja a járás szabadságát

– meséli Renáta.

A mindennapokban a család és az iskolatársak is igyekeznek támogatni Líviát. A gyerekek kedvesek, befogadóak, azonban Lívia kamaszkora így is nehéz.

Lívia már nagyon belefáradt ebbe az egészbe. Tipikus tini: kedvetlen, passzív. Van is, meg nincs is betegségtudata. Néha azt mondja, "minek ez az egész!", és nem csinálja a tornát otthon, pedig tudja, milyen következményei lehetnek. Ez az egész helyzet túl korán jött az életébe

- meséli Lívia anyukája.

Lívia decemberben lesz 13 éves.

Nagy szüksége volna arra, hogy szeresse önmagát, hogy megtudja, milyen csoda ő. Mert teljesen elhagyta őt a remény. Sajnos teljesen befordul magába. Mint minden tini, szeret sminkelni, szép ruhákat felvenni, de nincs neki kis szerelme, nem érdekli semmi igazából. Talán nem tudja, hogy ő milyen különleges lány, aki már most többet küzdött, mint sok felnőtt egész életében

- teszi hozzá Renáta.

A család pszichológushoz is vitte, de Lívia nem nyílik meg. Az édesanya attól is tart, mi lesz, ha egyszer ők nem tudnak már segíteni, mert nem lesznek képesek rá.

Megkérdeztem tőle: mi lesz, ha én meghalok? Hiszen nem élhetünk örökké. Akkor akár otthonba is kerülhet. Nem hiszem, hogy érti. Nagy szüksége van most a lendületre, a szeretetre, mert nem látja át a helyzetét

- meséli szomorúan Renáta.

A Csere család számára egy újabb lehetőség került szóba: a Nazarov-féle műtét, melynek célja az izmok feszességének csökkentése. Ez Lívia mozgását segíthetné, azonban elképesztően költséges a beavatkozás.

A műtéthez, a tornákhoz, a folyamatos kezelésekhez nagyon sok anyagi támogatásra van szükség. Úgy néz ki, ennek soha nem lesz vége. Úgy gondolom, Líviának a továbbiakban hatalmas pozitivitásra lesz szüksége, hogy kijöjjön ebből. De nem adhatjuk fel, ezt csinálni kell minden mellett is. Én ma visszamentem a munkába, én is elkezdtem folytatni az életem. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy megyünk tovább előre

- zárja gondolatait Renáta.

Lívia olyan gyerek, akinek két éve felnőtté kellett válnia hirtelen, mert szörnyű betegség sújtotta. Története nemcsak a küzdelemről szól, hanem arról is, mennyire sérülékenyek vagyunk, és mennyi erőt jelent egy család, egy közösség, egy kéz, ami támogat.

Érdekelnek a gyermekkori sztrók tünetei? Itt megteheted!

Nézd meg ezt, a hasonlóan szívszorító történetet: