"Az arcomba nevet és csinálja tovább" – Karcsika a világ legritkább betegségével küzd

különleges betegségek
PUBLIKÁLÁS: 2025. szeptember 12. 16:00
A hatéves Karcsika ritka genetikai betegséggel él, amely miatt egész életében segítségre szorul. Mónika, az édesanyja mindent megtenne, hogy egyszer önállóan járni lássák, és elmeséli milyen borzasztó nehéz ezt az életet élnie. Így küzd a Pitt–Hopkins színdrómás Karcsika az életben!

A hatéves Karcsika egyike annak a mindössze négy ismert magyar gyermeknek, akit Pitt–Hopkins-szindrómával diagnosztizáltak. Ez a szindróma egy rendkívül ritka genetikai betegség, amely beszédhiányt, mozgászavart és súlyos fejlődési elmaradást jelent. Sorstársa, Laurent kapcsán megírtuk, hogy ezt a betegséget "örök mosolygós betegségnek" is hívják, ami azt jelenti, hogy ezeknek a különleges gyerekeknek az arcvonásai nagyon szépek, és hajlamosak a folyamatos mosolygásra. Szabó Karcsika története azonban különbözik, mert bár mosolyog, őt szinte minden a világon irritálja, a hangok, a zajok, a fény vagy a víz jelenléte is! 

Pitt–Hopkins
Szabó Karcsi a képen angyali mosolyával gyönyörű kisfiú, ám a világ egyik legritkább genetikai betegségével, a Pitt–Hopkins-szindrómával él. (Fotó: Olvasói)

"Örök mosoly betegség" - Pitt–Hopkins szindróma az egyik legritkább a világon!

Szabó Mónika immár egy éve egyedül neveli kisfiát, Karcsikát, két egészséges gyermekével együtt. Minden erejével azon dolgozik, hogy Karcsika egyszer önállóan járni tudjon. Elmesélte lapunknak, hogy a legnagyobb küzdelem, amit a sors neki szánt, egyáltalán nem egy leányálom. A Pitt–Hopkins-szindrómát felismerni is rendkívül nehéz volt, hiszen a betegséget a TCF4 gén hibája okozza, és Magyarországon szinte nincs rá szűrés.  

A Pitt–Hopkins szindróma egy ritka genetikai betegség, amelyet a TCF4 gén hibája okoz. Jellemző rá a súlyos értelmi fogyatékosság, a beszéd hiánya vagy korlátozottsága, valamint gyakori mozgás- és légzészavarok. Az arcvonások is jellegzetesek: széles száj, telt ajkak, ritkás fogazat, rövid és széles orr, felfelé forduló orrnyílásokkal, mélyen ülő szemek, ívelt szemöldök és magas homlok. Bár oki kezelés nincs, a fejlesztések, terápiák és gyógyszeres támogatás javíthatják az életminőséget. A diagnózist genetikai vizsgálat, például exszom-szekvenálás (WES) (whole exome sequencing) igazolja, amely a TCF4 génben vagy a körülötte lévő kromoszóma-régióban lévő genetikai változást azonosítja. 

Emiatt Mónikának az első évben kórházról kórházra kellett járnia, hogy választ kapjon arra, mi lehet a baja kisfiának. Ez a genetikai betegség súlyos értelmi fogyatékossággal, beszédképtelenséggel, mozgáskoordinációs és légzési zavarokkal jár. Olyan ritka, hogy a legtöbb orvos sem találkozik vele pályafutása során.

Ez a betegség olyan ritka, hogy még azt sem tudják, hogyan alakult ki. A fogantatáskor valami rendellenesség történhetett, de azt nem tudják pontosan megállapítani, hogy a női vagy a férfi sejt osztódásánál következett be a hiba. Nekem a terhességem teljesen eseménytelen volt, nem mozgott a hasamban, csak feszülést éreztem, de senki nem mondta, hogy baj lenne

– meséli Mónika a hatéves Karcsika édesanyja. 

Furcsa volt, nem tartotta a fejét, amikor a kezünkbe vettük, lógott mindene, mint egy rongybabának. Ha tudtam volna, hogy a gyermekem beteg lesz, biztosan másként döntöttem volna, nem szültem volna meg. Nehéz ezt anyaként kimondani, de sajnos így érzem: ez neki sem élet. Szülőként nagyon nehéz elfogadni, mert ez nem valami, amibe beletörődhet az ember, csak elfogadni tudja

– teszi hozzá, mély őszinteséggel. 

"Minden szülőnek azt üzenem: ne adják fel, addig keressék a választ, míg meg nem értik, mi a baj"

Hosszú évek teltek el vizsgálatokkal, bizonytalansággal, orvostól orvosig járva. Végül egy genetikai vizsgálat során, Debrecenben állapították meg a pontos diagnózist: Pitt–Hopkins szindróma.

Magyarországon kevesen végzik ezt a szűrést, pedig magzatvízvizsgálattal már ki lehetne mutatni. Semmilyen előzetes jel nem utalt a betegségre. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyunk egyedül, mert a tünetek más betegségekkel, például Wilson-kórral vagy autizmussal is összetéveszthetők. Karcsikánál a WES szűrés során derült fény a problémára. Fontos, hogy ismerjük ezt a betegséget, mert csak így lehet célzottan és hatékonyan kezelni, már az elején

– meséli Mónika, majd hozzáteszi: 

Én nem érzem úgy, hogy rejtegetnem kellene a gyermekemet. Sokan, akik szembesülnek ezzel a helyzettel, tanácstalanok, ezért szeretném megosztani a mi történetünket, hátha másoknak segít. Többen azt mondták, nincs szükség a diagnózisra, csak fejleszteni kell, de nekem tudnom kellett a pontos problémát, mert csak így lehet hatékonyan kezelni a betegséget. Minden szülőnek azt üzenem: ne adják fel, és addig keressék a választ, míg meg nem értik, mi a baj. Én nem nyugodtam meg, amíg egy évnyi vizsgálódás után Debrecenben meg nem állapították a diagnózist. Így is nagyon későn derült ki, pedig ha korábban tudjuk, sokkal célzottabban és eredményesebben lehetett volna kezelni

– mondja határozottan az anyuka. 

 

Karcsika extrém izomgyengeséggel is küzd, ami miatt veszítettünk másfél évet azzal, hogy nem tudtuk, mi a baj. Azt mondták, nem akut eset, de én úgy gondolom, hogy a szép külső miatt nem vették elég komolyan. Most, hatévesen jól látszanak a tünetek: mindig tátva van a szája, nyáladzik, és erős autisztikus jelleg is megmutatkozik – azaz a szindrómán belül autista vonásai is vannak. Most egyéni oktatásban vesz részt, és csak egyedül tud lenni, más gyerekekkel nem fér össze. Konduktív terápián vesz részt, a csoportos foglalkozásokon nem tud megmaradni, mert minden inger és a többi gyerek is irritálja

– meséli Mónika a hétköznapjaikat. 

A fiatal nő három gyermek édesanyja. Karcsika a legkisebb, és egyben a legnagyobb odafigyelést igénylő is. A betegség velejárója, hogy az érintett gyermekek egész életükben segítségre szorulnak. Karcsika nem beszél, a hangokat és a fényeket nehezen viseli, és mások társaságában feszült, sőt pánikba esik.

Hat éve be vagyunk zárva a lakásba. Nem tudunk elmenni bevásárolni, vendégségbe sem. A lakásban is csak a saját szobájában érzi biztonságban magát. Ő mindig segítségre fog szorulni, és ezt el kell fogadnunk, nincs ebből kiút. Régebben vendéglátóztam, és nagyon hiányzik az a világ. A baráti kapcsolataim szinte kizárólag a telefonra korlátozódnak. Anyukám segít, hogy eljuthassak bevásárolni, de alapvetően teljesen egyedül vagyok, ami nagyon nehéz. Azt gondolom, hogy Karcsika gondozása rengeteg lemondással jár

– mondja Mónika.

Ettől függetlenül ki merem jelenteni, hogy imádom őt, és talán a három gyermekem közül ő a legkülönlegesebb, mert a legtöbb időmet ő köti le, és rengeteg törődést igényel. Odajön, bújik, hajtja az arcát, mert nem tud puszit adni, ő a kis sziámi ikrem. Amíg csak képes vagyok felemelni a két kezem, addig velem lesz. Lehetne más életem is, rengeteg mindent feladtam azért, hogy ő velem legyen

– teszi hozzá. 

Nem gyűjtök, mert sajnos sokan visszaélnek a helyzettel. Amikor a fejlesztésekre gyűjtöttünk, páran azt mondták, hogy ez a legkönnyebb módja annak, hogy valaki a beteg gyerekéből megéljen. Én senkinek sem kívánom, hogy a beteg gyereke miatt kelljen megélnie ilyesmit,  inkább halnék éhen, minthogy ezt át kelljen élnem. Bárcsak egészséges lenne a gyerekem. Ezek a megjegyzések nagyon bántottak, és bár önerőből nem ment volna, nem akarok gyűlöletet szítani emiatt. Soha nem vállalnám ezt még egyszer. Nem értem, mit tettem az életben vagy a sorsnál, hogy ezt kaptam, de szerintem a legkegyetlenebb dolog az, amikor a saját gyerekedet kell eltemetned,  a második legszörnyűbb pedig az, ha a gyermeked nem egészséges

– zárja gondolatait Mónika a hatéves egészen különleges Karcsika édesanyja. 

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón: 

 

 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.