Hónapokig halott társa holttestével rekedt egy férfi - teljesen elvesztette az eszét

Robert Eggers 2019-es pszichológiai horrorja, A világítótorony nagy elismerést, sőt még Oscar-jelölést is kapott, azonban sok néző nem tudja, hogy a történet részben egy valódi tragédia által ihletődött, amely több mint 200 évvel ezelőtt történt Wales nyugati partjainál.

A valódi történet, amely ma már a Smalls világítótorony tragédiájaként ismert, a brit tengerészeti történelem egyik legmegrázóbb incidense, és végül maradandó változást hozott a világítótornyok személyzeti szabályozásában.

Az 1775-ben épült Smalls világítótorony egy sziklás kis szigeten áll, körülbelül 32 kilométerre a walesi St David’s-félszigettől nyugatra, teljesen kitéve az Ír-tenger erejének. A toronyban az élet magányos és szűkös volt. Akkoriban a világítótornyokat jellemzően csak két férfi látta el, akik hosszú időszakokat töltöttek teljes elszigeteltségben. Feladatuk mindössze annyi volt, hogy éjszaka égve tartsák a lámpást, nappal pedig karbantartsák az építményt.

1801-ben Thomas Howell és Thomas Griffith látta el a szolgálatot a toronynál, akikről az a hír járta, hogy gyakran veszekedtek. Egy napon Griffith súlyosan megbetegedett, miután egy különös baleset érte. Howell igyekezett ápolni társát, és vészjelzést adott le, remélve, hogy egy arra haladó hajó közvetíti segítségkérésüket. Ez azonban egy rádió nélküli korszak volt, a zászlós jelzés pedig mit sem ért egy ilyen távoli helyszínen.

Hetekig tomboltak a viharok a világítótorony körül, így egyetlen hajó sem tudott a közelükbe jutni. Griffith állapota romlott, végül hosszú szenvedés után meghalt. Howell ekkor szembesült a szörnyű valósággal, ugyanis egyedül maradt. Azonban egy másik hátborzongató dilemmája is volt, mivel a két férfi nem volt jó viszonyban, attól tartott, hogy ha a holttestet a tengerbe dobja gyilkossággal gyanúsítják meg. Így megtartotta a testet, amíg nem érkezett segítség.

Először a kis, mindössze öt méter átmérőjű lakóhelyiségben tartotta Griffith holttestét, viszont a bomlás szaga elviselhetetlenné vált. Howell, aki korábban kádárként dolgozott, lebontotta a belső tér egy részét, és deszkákból rögtönzött koporsót készített. Társa testét beletette, a fedelet lezárta, majd a koporsót kivitte a torony külső párkányára, ahol szorosan kikötözte.

Az időjárás azonban nem enyhült, és hetek múltán a tomboló szél darabokra törte a koporsót, a holttest így a korláthoz kötözve, az elemeknek kitéve maradt. Griffith egyik karja kiszabadult, és amikor a szél éppen megfelelően fújt, úgy tűnt, mintha integetne. Howell látta mindezt, ami kísérteties emlékeztető volt helyzetére.

Napok múltán több hajó is elhaladt a torony közelében, ám a körülmények túl vadak voltak ahhoz, hogy partra szálljanak. A legénységek látták, hogy éjjel a fény továbbra is ég, nappal pedig néha láttak egy alakot a galérián. Távolról azonban nem tudták megállapítani, mi történt, és mivel nem láttak sürgős jelzéseket, továbbutaztak.

Úgy tartják, Howell körülbelül négy hónapot töltött együtt elhunyt társával, mielőtt egy Milford Havenből induló hajó végre ki tudott kötni a Smalls szigetén. A megmentők Griffith testét még mindig a korláthoz kötözve találták, Howell pedig fizikailag és lelkileg teljesen megváltozva került elő. A parton barátai azt mondták, rá sem ismertek, haja megőszült, arca beesett volt, és megtörten nézett ki.

A Smalls világítótorony tragédiája sokkolta a tengerészeti közösséget, és rávilágított arra a veszélyre, amit az jelentett, ha egy ilyen elszigetelt állomást csak két ember lát el. Válaszul a hatóságok megváltoztatták a szabályt, és elrendelték, hogy minden világítótoronyban legalább 3 embernek kell dolgoznia. Ez a szabály majdnem két évszázadon át érvényben maradt, egészen addig, amíg a 20. század végén a brit világítótornyok automatizált rendszert nem kaptak - írta a Mirror.